Fájdalmak,elmúlás
Amikor minden egyes nap küzdelem,mert én aki kizárólag,csak arra vágytam szeretve legyek,egynek a karjában,biztonságban...én azt érdemeltem egy másik miatt legyek eltaszitva,egy harmadik akaratának behódolva.
Az én érzéseim,amik a legőszintébbek,legtisztábbak értéktelenné lettek tiporva egy pillanat alatt,az amit én áldoztam,tettem, tűrtem a hitem által el lett felejtve egy pillanat alatt...
Az aki csak, mulandó felszìnes érzelmekkel rendelkezik, az értékesebb...
Ha én kimondom az igazat, akkor "gyűlölködök"...
Milyen meglepő, hogy olyan emberek szemében aki igaz érzésű ember, és a végtelenségig tisztességgel játszott, az aki gyűlölködik.
Ebből látszik, mennyire épülnek felszìnességre az ilyen emberek, akik ezt gondolják, az olyan értékrendű emberekről, akik sìrig hűségesek és egy párjuk van,ha az igazit megtalálták,mint a hollóknak, akiket onnantól a halál választhat el...
4 holló van rám tetoválva...nem véletlenül, kettő már egy ágon ülve a hűség jelképeként a csuklómon...vajon miért...vajon kit jelképez...
Nem lehet eltéveszteni,hisz hozzám más nem ért, tudják mennyire egy férfié teljes lényem,minden ellenére,minden hazugság ellenére, amit ellenem a bántalmazással elkövettek.
Áldozat...sajnáltatás...nem ez a kőkemény valóság,amikor egy igaz szìv,elveszìti az egyszem társát, az egyetlent akit szeret...és lassan felemészti a bánat, a magány...amikor a lelki sebei már a felszìnre jutnak,mert az állandó elfolytásba már nem tudja leplezni...
Amikor minden erőm arra megy el, leplezzek, ne mutassam, ne tűnjön fel....
De a felszìn alatt fájdalmak, magány, meg nem értettsêg, elhagyatottság gyötör,és mar minden egyes reggel amit mêg el kell viselnem az élet nyomorába...
Minden nap küzdelem,valós fájdalmak, gyötrő üres éjjelek, támogatás és szeretet nélkül, úgy nevelve egy gyereket, hogy ezt ne lássa...magammal harcolva,minden sìrást elrejtve elfolytva, minden érzelmet leplezve...
Senki nem érti, senki nem érzi, de a kéretlen tanácsokból megannyi van...
Mert nincs miért élnem, nincs mosolyom, reményem, életem...mert mindent jelentett akit elveszìtettem, mellette ragyogtam,éltem és boldog voltam...
Hogy neveljek egy boldog gyereket, ha én nem vagyok szeretve, ha nem vagyok megbecsülve,ha már nem maradt semmi, ha minden betegségnél egy ember után sìr,ahogy én is csak egyre vágyok olyankor megöleljen, aki mellett látta kiegyensúlyozott vagyok. Hogy kellene olyan gyereket nevelnem, aki tudja, hogy kell egy anyát értékelni, egy nőt megbecsülni, ha a saját anyát csak eldobta aki számára a legfontosabb?
Mit kellene tanìtanom?Hogy kellene szeretetet adnom?
A lassú sorvasztó magánynál nincs kìnzóbb....