Holló szerelem utolsó szìvdobbanásig..
El nem tudja képzelni senki, milyen minden nehézség ellenére feltétel nélkül szeretni valakit őszintén, igaz szìvvel!Úgy,hogy egy dolog csupán, amit nehéz lenne megbocsátani, hogy nem volt képes kiállni az igaz szerelemért!
Nem csapnám be magam soha, valaha képes lennék bárkit úgy szeretni,ahogyan őt szeretem.Nem telik el sem nap, sem éjjel, sem reggel, hogy ne rá gondolnék!
Ne ő hiányozna minden pillanatban, ne az Ő ölelését vágynám, vagy érintését.
Nincs hozzá fogható, nem lesz senki soha olyan, aki az Ő nyomába érjen!Aki úgy ért és fogad el, szeret engem, ahogy kizárólag Ő ismer és szeret!
Soha nem fogok senkit sem szeretni, sem vágyni úgy, ahogy őt!Nem kell a megalkuvás!
Nem kell többé senki más!Nem tudnám hazugságba leélni az életem, amikor tudom a szìvem, a lényem, a lelkem Őt szereti, úgy ahogy senki nem fogja szeretni.
Senki nem fogja őt oly tökéletesnek látni, úgy elfogadni, ahogy én.Nekem a másik felem, a mindenem, a világom, az élet!A levegőm!
A szikrám...
Inkább meghalok, de senkit nem lennék képes hitegetni sem, hogy valaha képes lennék mást szeretni, úgy ahogyan őt, aki a legtökéletesebb,minden ellenére, mert az én másik felem.Nem telik el pillanat ne hiányozna, ne őt vágynám, ne őt akarnám felhìvni, neki irni, ha csak fájdalom ér...
Úgy hiányzik, mint a Földnek az eső, a világnak a fény...
Érezni azt a hiányt, ami bennem mardos, azt senki nem lenne képes épp ésszel tűrni, engem is maga alá temetett, mert én igenis az utolsó lélegzetvételemig hű leszek, az egyetlen igaz szerelmemhez...
Az egyetlenhez, aki nekem a boldogság,az életet jelenti...
Nálam csak a holló igazabb, mint ahogy a sötétben villanó a halálba zuhanó párját vesztett madár aki utoljára repül....
Bármennyire nem értik, vagy hiszi el nekem bárki, inkább emésszen fel a magány,ahogy most teszi, az egyedül lét pokla, akkor sem fogok hazudni, nem fogok önmagamnak hazudni, ha tudom kihez hű halálomig a szìvem.
Kit keresek minden éjjel, kinek vágyom az ölelésébe haza,aki az otthonom.Minden pillanatban!
Ezt a szerelmet màr nem ismeri és értékeli senki, mert el sem tudják fogadni, milyen a sìrig tartó szerelem, hit a másik felünkbe!
Hiányzik, úgy hiányzik amit nem tudok szavakba önteni, hogy átadjam, mi az az érzés ami a lelkemet sajgó ölelésében tartja...
