Kiknek vér tapad kezéhez...az igaz szerelem ereje

Az olyan nők, hogy tudnak tükörbe nézni, hogy képesek aludni, akiknek vér tapad a kezükhöz...

Hogy képes ahhoz érni, azt választani, aki felel a gyermeke haláláért, amikor tudta épp elvesztettem és az meg az ágyába bújt önös érdekkel?A másik meg meggyalázta emlékét, és benne is ezt az érzést gerjesztette, hogy "csak az én poklom, nem volt semmi, hisz pár hetes volt, nem gyerek"...hogy tehet valaki ilyet?

Akik képesek voltak tetteikkel, manipulációikkal mindent tönkre tenni, megmérgezni és magukévá tenni, amihez nem volt semmi joguk, tudva mit ártanak és mit vesznek el?

Hogy tudnak ilyen emberek tükörbe nézni?Mit tanìtanak az ilyenek a gyerekeiknek?Milyen emberek lesznek azokból?

Kegyetlen, rideg és érzelmi intelligenciával nem rendelkező manipulatìv emberek, akiknek semmi nem számìt, és senki!Olyanok, mint Ők maguk, ezt a példát mutatják, használni kell valakit, aztán simán eldobni, megtaposni és átlépni rajtuk.

Hogyan képesek átnézni tetteiken bűntudat nélkül, hogy tudják pontosan mit tettek?Mit mérgeztek meg és milyen áron?

Egy gyermek élete árán, egy anya és egy nő szerelmén át? Hogy voltak képesek ezt tenni?

Hogy képesek az ilyenek tükörbe nézni?Miért ezek érdemlik azt, amihez nincs joguk, sosem volt!!!

Vér tapad a kezükhöz, egy meg nem születhetett apró lélek vére!!!Aki lehet élhetne most,ha ők nem fosztottak volna meg Tőle, nem veszik el az igaz párom, szerelmem és társam megmérgezve MINDENT!!!

Minden nyugodt lehetne, ha az az egy nem teszi ezt!Nem tesz,mindent önző módon tönkre!

Vér tapad a kezükhöz, 3 élet!Egy már a mennyekben pihen, és szìvembe él hiánya és emléke apró pici lelkének, sosem engedem meggyalázza bármelyik akár csak emlékét, ahogy vették már a jogot!Az hal meg akit elfelejtenek, engem elfelejthetnek, de a kis angyalom nem, a fiam sem, akinek az anyja az egyedüli akire számìthat!

Nekem annyi vágyam volt az életbe szeretve legyek, semmi több!Elvették, és mégis úgy érzik, joguk van erről nem tudomást venni amit tettek, nem szembenézni a tetteik következményével!

Nem tudják milyen az EGYEDÜL lenni!EGYEDÜL a fogalmat se ismerik pontosan, ha nincs senkid és már semmid!Milyen, ha nincs már vesztenivalója valakinek, mert mindent elvesztett az utolsó dolgot is kiölték abból akit szeretek!

Vér tapad a kezükhöz, az én vérem, hogy tudnak tükörbe nézni, ha velem sem mertek, hogy lássák mit tettek, ha annyira tiszta a lelkiismeretük!

Nem érdemeltem, nem én érdemeltem ezt!Nem ÉN, aki jobban szeretek és tisztábban,mint ők valaha tudnak,mert nem tudják mi a hűség halálig és a sìrig tartó igaz valódi szerelem ami bennem él!

Hogy tud belülről áthatóan felemészteni a magány, és a hiánya annak akit igaz szìvvel szeretek!

Vér tapad a kezükhöz, a gyermekem vére az igaz szerelmemtől!

Mindenki bűnös, aki ebben támogatta őket, cinkosok a némák, cinkosok, akik ezt erősìtették ez a helyes.Bűnrészesek!

Látni kellett volna a falak mögé, mennyi odaadást,szerelmet, valódi figyelmet, törödést, mindent kapott,kit én társammá fogadtam,mennyit tettem érte, és csak annyit vártam szeressen, és szeretem és mindennél jobban hiányzik ami sosem múló fájdalom....

Az hal meg akit elfelejtenek....tartja megannyi sìrfelirat. Elérték elfelejtsen, de a tetteikkel egy nap szembe kell nézniük, szemtől szembe!

Fogalmuk nincs azon emberi értékekről, amivel nem rendelkeznek!

Az én elmém nem homályosìtja el a gyűlölet, a bosszú.Az igazság kérdése, az, hogy ami döntéseik következménye azt illendő lenne látni, de azok nem képesek rá, akiket csak a birtoklás, és a gyűlölködés hajt, az igazság elfedésére, mert ezzel nyugtatják magukat, ezzel mentik fel igaz?

Azoknak fogalmuk nincs a valódi hiányról, veszteségről, akik nem maradtak valóban soha egyedül, nem tudják milyen elveszteni olyat akit mindennél jobban szeretünk! Igen nekem abból is kijutott tudom az érzést ennyi év után se telik el nap, ne jussanak eszembe akiket eltemettem, vagy a fiamnak ne meséljek, azokról kik engem is képesek voltak szeretni, de nincsenek velem!

Nem gyűlölet az igazság, a valódi igazság! A fájdalomból, abból a megmásìthatatlan szűnni nem akaró valódi szeretetből fakadó fájdalomból fakadó magány, amit nem nyomunk el! Nem hazudunk másnak "szeretjük", nem hazudunk, hogy valakit pótoljunk, nem hazudunk, hogy vágyunk rá, ha közbe más ágyába bújtunk már rég.

Milyen különös, egyiket se tettem.Soha!

A fájdalmam tett keserűvé, szerethetetlenné, az elkövetett ellenem tett hazugságok és gyűlölet övezte árnyhálók, amiket pont az ilyen félék alakították, és a fájdalmam óvott....

De volt az igaz szerelmem, akinek egy puszta érintése, egy apró gesztusa is képes volt bármilyen fájdalmat enyhìteni, megszüntetni és képessé tenni a feltétel nélküli szeretetre és bizalomra,mert olyannak láttuk egymást, mit el sem tud képzelni senki a mai világba, de elmarták!

Elvesztettem mindent, a fájdalom ellen nem tudok tenni már és a magány mi betölti annak életét ki valóban egyedül van! Akinek soha többé nem kell más,mert megtalálta...akit neki szánt a sors, de elvették!

Pont elvette az, aki csak önzésre és velem ellentétben ártásra és gyűlöleltre képes, és az sem volt neki elég! Ő simán mással is összefeküdt, hazudva szereti ez vezérli, holott addigra amikor csak engem akart tönkre tenni....

Nem tudom megérteni, hogy valaki, hogy képes feladni mindent, azt akit valóban szeret, aki az igaz számára,hogy tudja él, és nélküle az ő döntéséből adódóan, mit vesztett el...és ennek ellenére szereti.Hogy képes egy olyan nő miatt lemondani a jövőről, az álmokról és önmagáról, és megalkudni!

Egy hazug, hamis életet élni, és olyan nőhöz érni, aki elvette az igaz szerelmét tőle....hazugságokkal...hogy képes erre valaki, hogy tudja azok mibe kényszerìtették...

Nem tudom megérteni, hogy képes erre...magáévá tenni, azok akaratát...vagy egy életet hazugságba leélni.

Tudva, ha tisztán látna, mit vett el, mit áldozott be, és mennyire kizárólag Ő az akit valaki egyetlenként szeret..mennyire rá lenne egyetlen egy valakinek szüksêge, akinek az életébe Ő a legfontosabb...aki számára a legkülönlegesebb kincs...

Én valóban azért kellett segìtséget kérjek, mert ez volt a lehetőségem csupán az életben maradásra a veszteségembe, a magányba.Fizetek azért,.meghallgasson valaki és segìtsen túlélni, segìtsen gondoskodni tudjak a fiamról még épp elmével a fájdalmamba és a magányomba!

Segìtség kellett idegentől, hogy legyen valami ami kapaszkodó még az élethez, mert nincs másom nélküle, de azt hitte hazudok erről akiben megbìztam, mert igy állították be. Azt feltételezve olyan vagyok,mint azok...

Nem nagyon nem....küzdök, kutya nehéz felismerni, beismerni bizonyos állapotokba segìtség kell, de tudva nincs senkim még nehezebb beszélni róla.

Hálás vagyok azoknak akik a pokolba kapaszkodót próbálnak nyújtani, hogy legalább napról napra legyen erőm csinálni...pedig iszonyat nehézségek árán megy...aki a szìnfalak mögé nem lát,mert nem engedem csak a felszìnét kapargatja...

Nehéz élni annélkül akit minden tette ellenére jobban szeretünk önmagunknál is...

Az én értékeim még olyanok, amit a mai világba nem is értenek, már kiveszett, hogy tudom mi a sìrig tartó hűséges igaz valódi szerelem....amibe belehalok inkább, de nem lennék képes sem másnak hazudni szeretem, sem engedni hozzám érjen bárki más!

Az igaz szerelem olyan, amit nem találnak meg rengetegen az életbe, már nem tudják, milyen akár 50 évet leélni valaki mellett minden nehézség ellenére, nem tudják látni a társukba azt az embert akit a hibáival, és mindennel együtt szeretnek...

Nem képesek arra, hogy a szerelemért és a valódi szeretetért ami minden nappal mélyül aziránt akinek szìvéhez egy eltéphetetlen örök szál fűzi őket és ha a közelébe vannak mágnesként vágynak arra akár csak az ujjuk hegyéhez érjenek, ami az igaz szeretet erejét ébreszti megannyiszor.

Nem látják a valódit...mert már mindent elhomályosìtanak, mert nem tudják a hit lángját őrizni.

Én láttam még a nagyszüleim 50 év után is, megannyi marakodás, és nehézség ellenére, úgy érni és várni őket egymásra pár nap után, hogy nagyapám addigra már legalább 30 éve nem láthatta nagymamám arcát mert elvesztette látását ideje korán.Láttam azt is, milyen 50 évet hirtelen elfelejteni, és az egyetlen igaz iránt vágyni, aki mellől elmarták a nagymamám, és az utolsó éveibe is azt emlegette akit igaz szerelemmel szeretet, annak ellenére, hogy 50 évet leélt utánna gondoskodóan egy másik férfival, a nagyapámmal, de a halála után nagyapámnak, kizárólag az utolsó éveibe azt a férfit emlegette akivel szétszedték őket akihez szerelemből ment hozzá...és ugyan engem és a családját demensen már meg sem ismerte, de az igaz szerelmét,még abba az állapotba sem volt képes elfeledni a betegség dacára...

Milyen furcsa életek,de igenis létezik az igaz szerelem,.szeretet és nem törölheti el senki, ha valaki megtalálta a párját valaha, aki mellett annyi nehézséget elviselt, tűrt és hallgatott némán, és szeretni volt képes kizárólag.Aki mellett nekem megannyi más számára jelentéktelen öröm volt a valódi élet és boldogság kulcsa, aki láthatatlanul is látott, és aki úgy szeretetett, ahogy senki nem volt képes!Akit én halálomig hollóként társamul választottam,és elfogadtam!

Látják a lassú elmúlásom, bármennyire küzdök, látják mennyire szeretem az egyetlent még most is!Ő nem látja, nem is akarja tudomásul venni,mit tett...

Nekem kellene ha életben akarok maradni, mindent újra kezdeni, mert mindenem elvesztettem miatta...nincs kiút, nincs más út, ha életben akarok maradni...

Velem tette azt, engem fenyegetett, aki szereti, nem is azt, akinek áldozatai lettünk, mert az azt mondta "mi sosem engedi boldogok legyünk"....az a nő akinek kezéhez a vérem tapad...ő érdemelte ezt, és nem én...S.Edit és N.Nóra felel minden történtért és olyan emberek akik mégis boldog halotti tort ülnek, mert úgy gondolják jogok volt elvenni egy anya és 2 gyermek életét....holott adni nem képesek,semmi olyat, amit én képes voltam vagy lennék azért a férfiért akit egyetlenként szeretek, és velük ellentétben, nekem csak a szerelme volt, más nem is kellett tőle.