Sìrhely kilátással

Hajnali fél 4 óta talpon, tegnap fél 3...akkor ugyan aludni nem tudtam.Mondthatná bárki nagy ügy, hisz aki műszakba jár dolgozni annak ennél szarabb vegyem észre.Igen, biztos szarabb...csak itt jön a de...

Annak akkor is van társa, párja, férje aki a másik oldalt képviseli és mentesìti...valami terhet átvesz, vagy csak van aki megölelje és szeresse....

Elfelejtik nem mindenkinek jutott ez...

Nem az én választásom volt, hogy minden hajnalba kelek, főzök a gyerekemre, mert ha nem teszem nem tudom oviba hordani.Jaj tudom, hát ha allergiás, akkor ott az igazolás, leveszi anyukáról, ezt a terhet a közétkeztető, hát ez sem jött be, mert a fiam "állami oviba", de ezt pont nem tudja a közétkeztető, ìgy maradt anyuka terhe, más választás nélkül minden egyes nap.

Nem baj, ameddig mellettem volt a párom, ez a pokol is járható volt, sőt bele csempésztem a gondoskodásom, még ha nem olyan volt a napi kaja, neki szivesen főztem mást a munkába, csomagoltam és készìtettem, alkalmanként valami plusz kedvességet bele csempészve, érezze mennyire szeretem.

De mostmár csak a pokol....ma épp farsang,már kel a farsangi fánk tészta, kaja a tűzhelyen.Szép kilátás...mi a legjobb...a fiamnak ez a természetes, anya egy droid,anya ezt megcsinálja.Miért nem este, mert épp vagy edzésre viszem és mire haza esünk erőm nincs mire én lefektetem este 8....

Jaj tudom hisz ezt bármelyik anyuka megcsinálja 🤣,pont tudom KI NEM!Az rendeltette a kaját, ezt se keljen, meg föztek helyette....sorolhatnám...

Nekem ez se jött be, tudom mit panaszkodnék, ezt más is csinálja...a fenét annak van nagymama,nagyapa, épp a rohanós párja, férje aki ezekbe tehermentesìti,vagy csak este legalább megöleli..nekem nem jött be, nem ez jutott...

Igen ameddig volt párom, az egyetlenem, addig boldog voltam ebbe a pokolba, mert addig valaki ezt látta, értékelte, átölelt egy fárasztó nap után, bújhattam és szerethettem odaadódan, várhattam haza, figyelmes voltam...fáradt vagyok, a lelkem végtelenül, a testem...amikor minden reggel már minden izületem fáj, mikor mibe nyilal a fájdalom, hol a szìvem, hol a karom....tiltakozik minden egyes nap,már a testem.Megvolt mindenem azzal szeretve voltam a párom által!

Mindemellett még is tudtam mosolyogni, szeretni.Mindent egyedül megoldani, mert az kellett csupán szeressen...amennyi jutott nekem a "kedves ex feleség jóvoltából, mert amit tudott a nagy szìnházzal bele ronditott, hisz Ő maradt a "szarba egyedül"...a fenét...

Nekem a fiam elmúlva a névnapom, annyit nem mondott boldog névnapot, nekem nem mondja, isten éltessen, nem kapok egy nőnapra virágot, nem köszönt fel anyák napján, mert nincs akkor megtanìtsa én is vagyok.

Anya megtanìtja óvó nénik, a "nagyanyja" stb...kislányoknak mikor mit kell vinni, miért ad virágot...néha letép a kertbe egyet és átadja...kedveskedik, értékelem...de ami másnak megvan nekem nem jutott....elvették.

Nekem nem tanìtja meg erre senki!Engem nem látnak...

A tiszta ruha, hellyel közzel utol ért háztartás, a minden van, mindene megvan...minden egyedül, még betegen is!Senki...

Nem vártam soha ódákat, semmit.Annyira elég volt egy ölelés amikor vacsora lett a konyhába, egy azendvics este mikor mindennek a végére értem, egy kávé az asztalomon...egy ölelés, csak az!Mindenem megvolt amire valaha vágytam a párom, a társam mellett, boldog voltam!Ezt csak olyan értékeli teljes szìvéből lényéből, akinek ez nem természetes, akinek ez sosem volt ....az bármit megadna ezért, bármit megadtam a páromnak!

A másikkal miért tudja az exfeleség hagyni, velem miért nem lehetett?Miért?Ott miért tudja azt tenni, amit mellettem kellett volna megtennie, hogy a kedves exfeleséget taszitja el, és nem engem amiatt?

Mellettem is nyugalma volt, mellettem is, az nem hagyott nekünk nyugalmat, az a nő....

De nincs....a sötét van a kis konyha ablak kiszűrödő fénysugarában, ami már a sötétbe mered... A sìrboltom kilátása, az üres kongó magány végső nyughelye...

Nem látnak a 4 fal közé, és megkaptam "annyira jól boldogulsz, "nem sajnállak" kurvára nem a sajnálat kellett soha, az hogy értékeljenek, lássanak, megbecsüljenek, mert más ezt nem csinálja utánnam!

Megpróbálta az exfeleség is..."bemutatni neki is megy a gondoskodó nő, anya, feleség ...." Egyet cseszett el, neki nem ez a természete, meg még hánynak.Én nem vagyok "másolható"... Én tudom milyen amikor nincs, egyedül vagy, és mennyire tudom értékelni a "családot, a párom, a társam"...nekem ez a természetes, ilyen vagyok! Én nem megjátszom!Nem vagyok képmutató!Én ez vagyok! 

Az életem, csak szabályok alapján,kemény napirenddel működik, mert mindenre, a munkámra, ami maradt belőle, ahogy elvették Tőlem, az életre, a háztartásra, a gyerek dolgaira, a mindennapokra más megoldás nincs, hogy túléljek.

Nincs ami erőt adjon, nincs egy apró ölelés, attól akit szeretek, nincs aki lásson,mint ahogy Ő tette, aki az életem volt...

Nincs semmim, csak a sìrhelyem kilátással....

Egy hét alatt bele őrülne bárki abba, amit én csinálok egyedül, emberi szeretet nélkül, érintêsek nélkül egy éve lassan, mert egyszerűbb volt neki, behódolni az exfeleségnek, és eldobni....

Minden mellett tanúm az élet, én bármit megtettem érte, volt erőm úgy szeretni, megbecsülni, értékelni, gondoskodni, szeretni mindennél jobban, ahogy senki nem fogja....hogy másra nem vágytam csak szeressen!

Szeressen!

Ennyi volt csupán...és volt erőm, kitartásom ês mindenem,mert szeretek, álmodtam, vágytam, jobbá tenni mindent ebbe a pokolba...csak szeressen....de elvették...megmérgezték...

De maradt a sìrhely kilátással....