365 nap,8760 óra és egy élet elmúlása
Kit tettek tönkre? Ki vagyok én?Akit ismert mindenki meghalt pont egy éve, amikor egyik percről a másikra elvesztettem mindent!
Bújkáljak?Remegjek mikor bántanak újra valamivel, ami akár a vesztem okozza,mert büntetnek úgy, amikor csak őszintén szeretni tudtam.
Miért mindent?Mert egy életet álmodtam és hittem és bìztam és bìzok feltétel nélkül abban,aki megannyi sebet ejtett rajtam és szeretem!Ebbe haltam bele, és csak reméltem elég leszek és észhez tér...
Én aki sosem tettem közös életünk kirakatba, nem mutogattam mindennapjaink, vagy árulkodtam min megyek keresztül!Mert nekem csakis Ő számìtott!Úgy védtem, mint senki és viseltem a megaláztatást, a bántásokat, és az alaptalan ítélkezéseket, hogy magamra vessek...holott semmit nem tettem. Tűrtem, mert az ahogy engem szeretni volt képes, kárpótolt mindenért, ha az ölelésébe zárt.
Én akinek nincs senkije az ég világon, aki a társam lenne, aki rám vigyázna, még a lehetősége se lesz meg!
Én aki úgy fogadott hűséget, hogy ahhoz sem tanú,sem papír nem kellett! Mert annak tettem aki a legkülönlegesebb számomra! Annyi átélt kegyetlenség után, képes voltam magamhoz közel engedni, feltétel nélkül megbízni benne, az első pillanattól önmagam adni teljes lényemből.
Önmagáért szeretem és fogadtam el,soha más nem kellett Tőle,csakis egy, engem szeressen és én akkor a csillagokat is lehozom érte!
Az tudott csak bántani döntésével, akinek mindent megadtam, a világom és az életem nyújtottam tálcán.
Én aki minden nap hajnalonta kell, hogy az ételallergiás fiamnak az oviba frissen legyen ebéd.Más is megcsinálja biztos,de van mellette egy szerető támogató társ, akinek szeretetéből erőt merìt!Aki vigyázz rá!
Én, aki lehúz utánna 8 órát a munkahelyén, majd rohan az oviba a gyerekért, onnan viszem edzésre, vagy ahová csak kell, se éjjelem- se nappalom azóta, végelláthatatlan küzdelem az életem, mert nincs senki mellettem, akit szeressek és aki megvígasztaljon, óvjon és védjen, mert más nem kell, csak a másik felem, akkor boldog voltam.
Egyben tartom az életünk, a háztartást és mindent egyedülálló anyaként minden téren! Mindent megkap a fiam, semmiben sem nélkülöz, csak abban,hogy az anyját nem látja anyának, mert nincs aki engem becsüljön és megmutassa, mi az,hogy anya is létezik. Ez fáj a legjobban mondjuk egy anyáknapja vagy egy ünnepnapon, vagy csak akkor, amikor mi elszomorodva nézünk másokat, vagy könnybe lábadt szemmel állok mellette egy boltba bárhol, ha látok embereket, nagyszülőket vagy csak párokat. Nekünk ez csak mulandóan járt, amikor minden boldogságunk megvolt, mert nekünk nem kellett hozzá sok.
Nem csüngök senkin, nem segìt senki és nem is követeltem még lebénult arccal, fájdalmakkal sem!
Én aki bénultan, gerinccsapolás másnapján már a kertbe füvet nyìrtam a fájdalmaimmal nem törődve, mert a fiam ha haza jön, nem lesz lehetőségem és neki legyen meg minden, és még megannyi küzdelem az elmúlt egy évbe, ahogy a szervezetem lassan mindent feladott hónapról hónapra, mert már az élet számomra csak gyötrelem.
Becsüljem meg az életem? Nem én nem becsültem, engem nem becsültek soha, és nem vigyázott rám senki, annyit éltem, annyi boldogságom volt, örömöm és fényem, amit azáltal kaptam, hogy szeretve voltam.
Igen ez vagyok én, aki önmagát ezer darabra porlasztotta az elmúlt egy évben...küzdöttem olyan fájdalmakkal,amit az elvesztése generált, hogy fel sem fogta senki, ő nekem mit jelent!
Olyan fájdalmak és veszteségek között, amiből más egyedül fel sem áll!Napról napra gyengültem és küzdöttem, ezt látták akik naponta szembesültek vele lassan elfogyok...és tudták nincs számomra sem vígasz, sem kiút.
Akinek nincs nagymama, aki beugrana, vagy bárki aki néha tehermentesítene!Támogató családi háttér!
Aki, ha éjjel elaludt a gyereke többlet munkával pótolja a másik fél kieső keresetét!Mert nem semmiztem ki soha senkit, nem élősködtem soha senkin!Nem nyomoritottam meg senkit a gyerektartásért!
Akinek soha nem kellett kötelesség legyen, vagy akár a gyerekem!Vagy kényszerhelyzetbe hozzon bárkit, akkor inkább magam áldozom fel!
Amit elértem egyedül tettem, és úgy, hogy nem segítettek!
Aki még igy is,a legszarabb helyzetébe is, csak azt nézte másokon, hogyan segítsen!Aki mindig ha kellek,akkor vagyok,mert természetem adja!
Aki mellett senki nem volt, a legkiszolgáltatottabb helyzetben!
Aki mindent megtesz erején felül, és soha nem várja haza egy meleg ölelés, egy mosoly, vagy egy megnyugtató ölelés amikor csendben zokog éjjelente a padlón összekucorodva!Aki életbe csakis azért marad,mert én vagyok akinek nincs joga semmihez! Akibe bármikor bele lehet rúgni!
Aki láthatatlan, mert azzá tették, elvették az egyetlent ami éltet, mert én nem vágytam mást, csak azt szeretve legyek!
Aki sosem követelt, soha nem ártott, és csak adni voltam képes mindenem,ami én voltam!
Akit úgy mertek bántani, hogy nem érdemeltem!
Akit egyetlen egy ismer igazán, aki láthatatlanul is látott! Akiért történjen bármi, akkor sem vagyok képes nem szeretni, mert akarattal nem lehet valaki iránt nem érezni, azt amit más iránt már sosem fogok, mert a szívem az életem a lelkem csakis egyé volt.
Aki igenis azt látta ami én magam vagyok, és akit csak a felszìn érdekli, soha el sem képzeli én milyen vagyok valójában, és mi az ami csakis a túlélésem szolgálja!
Én csak szeretni tudom azt, aki nekem a minden!Bármit feladtam, vagy megtettem érte, bárkivel szembe még most is őt védve!
Soha el nem hagyta bántás róla ajkam, ha még engem mocskoltak is, pedig én semmit nem tehettem, mert tűrtem, könnyeim nyelve, csakis őt szem előtt tartva!
Én aki úgy mondott igent egy életre, hogy a legkisebb porcikájában is érzi még most is, kihez húz, és nem hozomány vadászként rárepül az első adandóra foggal körömmel kapaszkodva!Nem őt tekintve kiugrásnak, vagy a pénzes zsáknak, vagy akit meg kell fogni, mert akkor, de nagy nő lehetek!
Nem akartam magam elvetetni, hogy ne hagyjak neki kiutat! Elviseltem, hogy nekem csendben kell némán viselnem mindent, ami fáj.
Van aki most mégis veszi a jogot megtegye...annak hagyja aki engem csak bántani mert, holott most aztán láthatja, velem csak jobban járt volna, mert én legalább nem voltam élősködő vagy haszonleső, aki igenis szerette úgy, ahogy más nem képes és egy forintot nem vettem vagy fogadtam el soha!Most bezzeg amikor belehajszolja a kihasználtságba,majd magára vessen mi marad még lenyúzható egy emberről!
Én önszántamból fogadtam el a gyűrűm másodjára is, amikor már az egyszer bemocskolta a múltja árnyéka,hogy rúgjon rajtam!
Ên csakis teljes lénnyemmel vagyok képes szeretni, amikor menyasszonyaként mutatott be!Aztán elvették módszeresen álmaink, a jövőnk! Én pedig tűrni kényszerültem, mert őt akartam óvni!Hinni és bìzni!
Egy évvel ezelőtt napra pontosan, ekkor nyìlt meg alattam a pokol kapuja.Ölték meg a mosolyom, a boldogságom, és vették el a világom! Kárhozatra és gyötrelmekre, és fájdalomra ítélve, mert senki nem hiszi el, én hogyan vagyok képes feltétel nélkül szeretni, milyen mélyen, mennyire igaz módon.
Esélyt nem hagytak megvédjem magam!
Összeomlás összeomlást követett az elmúlt évbe, egyre mélyebbre húzott a magány örvénye onnantól, az egyedüllét az elszigeteltség!Nem ugráltam más férfi ágyába, nem ment rajtam át egy fél város, nem én voltam, aki bármikor is összefeküdtem volna mással! Soha nem láttak más férfi közelében sem, tanúm van rá, mennyire nem is engedtem mást a közelembe, mennyire zárkóztam be, mennyire fogytam el lelkileg, és mennyire mégis maradtam hűséges.
Az elmúlt egy évbe is csakis ő érinthetett megcsillantva a reményt, amikor egymás hiánya annyira érződött, hogy igenis egymás ölelésében pihentünk meg!
Néha felcsillant a remény érek valamit, ér valamit az ami én vagyok, de akkor módszeres hadjárattal újra és újra vették a jogot, feljogosítva bármire, aki mindvégig azon volt ellenem fordítsa éket verve közénk aki számomra a legbecsesebb!
A lejárató hadjárat, a megfélemlìtések a módszeres zaklatások megnyomorítottak, elvették az egyetlen embert tőlem, akit szeretek!
Az amibe végül közel egy év alatt belenyomorodtam, olyan testi tünetekkel,melyeket alkalmanként már nem is akartam elfedni, mert erőm nem volt a pokolhurokba rá! Nem vágytam már mást csakis a megváltó halált, ami egyedüliként enyhítheti a fájdalmat amit érzek.
Elvették az anyját a fiamtól, elvették az életem...a fiam nem lát önfeledt mosolyogni, csak azt látja az anyjának fájdalmai vannak, és gyenge megannyi dologhoz már, de érte bármit megteszek erőmön felül, magam nem kímélve, mert igyekszem, hogy a hiány okozta veszteségét neki is enyhítsem.
Tudatosan annak ellenére, hogy sohasem hazudtam vagy állítottam mást arról, mennyire szeretem még most is, én aki sosem bántottam, aki csak adni akartam, és közösen álmodni, azt vette el az a nő, önös céllal.
Senki nem állt mellém, senki nem tette, csak látták csendbe a pusztulást...élvezték, mert mindenki ilyen, mindenki elárult aki csak mellém állhatott volna.
Elvesztettem a közös gyermekünk, akinek az emlékét is bemocskolták, azt akarták hallgassak, pedig nem ezt érdemlem, sem az akit még eltemetni sem tudtam, nem érdemli megtagadjam, mintha nem is létezett volna, hisz fájdalom és szenvedés az elvesztése....pedig, ha nem szednek minket szét akkor élhetne most akár, mert akkor az az anyja erősebb lenne a világon bárkinél! Büszke lennék és egyedül is mellette, mert a világom lenne mindenek felett, de most csak a mardosó gyászom van azóta is, amit nem tudtam feldolgozni, mert sosem nyílt rá alkalmam, hogy bármikor megpihenve kisírhassam magam és emlékezhessek!
Én küzdök azóta is, olyanoktól kérve segítséget, akik szakemberek, mert nem tudtam már megbirkózni az okozott sebekkel, a fájdalmakkal, a kìnokkal!A végén már teljes veszteségem és pusztulásom határán amikor már ott volt nincs visszaút, akkor kértem segítséget, mert tudtam onnan már nincs menekvésem, amikor már bátorságom volt megtenni, ami véget vet a fájdalmaimnak, amihez utolsó cseppként elég volt egy kép kegyetlenül.
Én mindent megadtam, amit csak lehet,de mindent megmérgeztek azok a nők rólam, ne lásson, kioltsák a fényem, ami mindig is erősebb volt az övékénél, hisz egy érzést, egy álmot nem lehet megölni, nem lehet elhomályosìtani, azt aki a fény...
Megölni irántam mindent, eltorzított képekkel, zsarolással lehetett, mert egynek ez volt minden célja.
Az, hogy boldog lehessek, azt elvenni tőlem aki a világ, hogy ne legyen esélyünk se...mert mindig ott kell lebegnie, annak az egynek, tettekkel, csakhogy bizonyítsa, engem nem lehet választani,mert ő akkor bármit elkövethet ellenünk büntetlen! Bizonyíthatóan megannyiszor bántott, de én akkor is csak egyet mondtam és állítottam, hogy én ahogy szeretem és ahogy bízom, ameddig a hitem nem hagy eé, és levegőt veszek addig érezni fogok.
Én vagyok aki mégis adott, szeret feltétel nélkül, álmodott és közösen akart tervezni, mert megvolt minden!Nem nézett mellőlem meg soha mást, nem vágyott más után.Büszke volt Rám, mert tudta csakis ő létezik számomra és nem egy állomás az életembe,hanem a végállomás!
Akinek megfogadtam és ő is nekem, történjen bármi, engem szeret!
Akit, akármikor megérintek vagy érintett, vagy csak megcsókolt az elmúlt egy évben is, akkor megvan köztünk az a szikra,az az elemi erő, ami vonz minket! Amit mindig is láttak bennünk mások is!
Amit számomra nem tud senki sem megadni, mert halhatatlan szerelemből fogan...amit csak azzal lehet eltompitani, hogy hamis képet festenek, nekünk nem lehet jövőnk, mert sosem fogja az az egy hagyni...engem pedig nem lehetett soha meghallgatni, mert amint küzdöttem eltaposott mind a kettő... a meggyőzést, és a kényszerpályákat alkalmazva ellenem...
Én érzek, én aki halálálig egyet képes szeretni, úgy ahogy megérdemli, hogy férfi legyen!Ahogy egy férfit lehet kivánni, vágyni, szeretni és hűségesnek lenni egy nőnek feltétel nélkül és önzetlen módon, bármi áron, arra én vagyok a két lábon járó példa!
Megnyomorìtottak egy életre azok, akik ezt tették!Tudatosan és módszeresen!
Nem ők tették tönkre az életem, igenis de, nem mentesìti őket ez alól semmi!!!! Az én életem árán...mennyit ért egy élet?Nekik annak a két nőnek semmit...nem riadtak vissza semmitől.Látni kellene mit tettek, milyen ármány hálóval és mire képesek!Mire képesek, csak elérjék, amit akarnak!
Mert mindent elkövettek, megmérgezzenek rólam mindent!Eltűntessenek, csakhogy kitöröljenek az élők sorából nyom nélkül, szabadon uralhassák azt, amit elvettek tőlem!
Elérték tönkre menjek, elvesszek mint anya,hogy ne lehessen mellettem, akit mindennél jobban szeretek és becsülök, és ismerek!
A szeretet nem a ragaszkodás, az amit érzek legyen bárhol nem irányìtható!Én egyedüliként tartottam őt tiszteletbe!Egyedüliként! Ha kimondom az igazságot, és én aki eddig némán viseltem mindent, most kilépve a fényre, az utolsó néma kiálltásaim és soraim azok, amik emléket állítanak egy nőnek, aki mindennél jobban képes szeretni azt, akit egy életre elfogadtam társamnak!
Nekem fájdalom, hogy tudom máshoz ér, pedig megvolt minden lehetősége, hogy egyszer hozza meg azt a döntést, ami megnyitja azt a világot, amit kivégzőim nem engedtek, mert akkor számoljon a következményekkel!Mert a befolyásból nem engedtek soha azok, én meg tűrtem mindent! Nekem fizikai fájdalmat okoz, minden egyes bántó szó, minden egyes tett, ami azt mutatja meg, mennyire nem értem semmit, holott mindent megadtam, mindent feladtam és lemondtam mindenről ,csakis elfogadható legyek és már nem akartam semmi más csak szertve legyek, elég legyek, mellettem álljon akit szeretek!
Betegségekkel küzdve az elmúlt egy évben is önerőből a 4 diploma mellé, még plusz végzettségeket szereztem bizonyítsam, mennyire vagyok különleges és értékes, de persze ezt már senki nem látta, senki nem értékelte, milyen egyedülálló anyaként, éjjelente még tanulva értéket teremteni, akarni bizonyítani mennyivel jobb vagyok, érdemes a szeretetre.
Pontosan tudom a mondatot, belém éget, ami mindig is engem fog igazolni, mert én kussba tűrtem ....tisztességesen ezek ellenére mindent!
Aki az egyetlen lesz, ameddig még élnem kell ...
Amit az elmúlt egy évbe láttak belőlem, hogy mellette ragyogok, nélküle haldoklom, azt igenis tudatosan tették, főleg az az egy, és ez alól, ahogy megnyomorítottak és szó szerint belerokkantam, arról csakis azok tehetnek!Ezt látta mindenki! Milyen amikor valakit úgy ér ítélet, hogy nem bűnös!Milyen esélyek nélkül küzdeni a talpon maradásért.
Aki egy kicsit is ismeri természetem és jellemem, az nekik köszönje meg, nem lát többé, sem mosolyt, sem az életbe többé, mert azok tettek tönkre! Keseredtem meg, szűntem meg szeretni, gyűlölni önmagam, mert nem voltam elég az egyetlennek akármit tettem, akármennyire próbáltam bizonyítani mennyire vagyok különleges!
Nekik hála, hogy elmúltam és élve el lettem temetve!
Akibe annyi nem szorult, hogy én aki a teljes igazságot ismerem és tudom mennyire egy számìtó és kegyetlen,kihasználja én emberileg nem vagyok képes hasonlóra sem, ha tudom azzal mekkora fájdalmat okozom másnak, vagy megölöm a másikat ezzel akár, mert el sem képes képzelni, milyen a halált vágyni, ha már nincs semmim ami életbe tartson....mégis embertelenül képes kìnozni egy olyan anyát, egy gyereket, akik nem érdemeljük...akinek nem maradt semmije és miattuk szenved és vannak fájdalmaim és kirakatként mutogatja azt, amit én magam tudom, hogy nem igaz amit így állìt be,mert tudom az igazságot..mert ami vagyok, ami még maradt belőlem, azt nem látja csak az aki valaha ismert úgy, ahogy engedtem neki!
Mindent elvesztve önmagamból, mert az utolsó szìvdobbanásig őt szeretem!Más érintése nem kell, nem viselem el, és nem is akarom, mert én tudom már mi a hűség,mi az egyet szeretni feltétel nélkül a halálomig!
Élve eltemettek és ez már nem élet,mert nincs mellettem az akit önmagamnál is jobban szeretek!
Azoknak köszönhetően, akik módszeresen ellenem hangolták, engem ezzel megölve aki voltam.
Mert van amikor már a tested is küzd az élet ellen,mert annyira szereted a másikat, hogy inkább bele halnál, csak ne fájjon többé!
Az amikor valaki mellett másra vágysz, nem álmodsz, nem vágysz semmire, csak "békén hagyjanak"...aki nem egészìti ki, nem álmodik már, nem akar semmit....csak teljenek el a napok!Az nem az, aki mellett egy életet le akarnék élni, aki nem adja meg, amitől boldog vagyok, aki mellett csak essek túl alkalmanként a kötelezö "együttléten akár gépiesen", mert nincs szikra, amit teremteni nem lehet, az csak akkor van, ha elemi erővel vonzódsz a másik feledhez, tudom mert én átéltem, nem is vágyom más érintését sem azóta sem, mert nem az övé akire vágyom..nem akarom akarok máshoz hozzá sem érni!
Nincsenek meg a közös apró pillanatok, nincsen benne értelmileg a társam, a legjobb barátom, aki ért, aki feltétel nélkül elfogad, aki mellett jobbá válok, nem leadok magamból ahhoz, hogy a szintjére süllyedjek!
Az már nem kell, mert akkor nem amellett vagyok, aki nekem az igazi, a másik felem!
Van aki ilyen a másik életébe...de akkor bármit megteszek, ha megtalálom, aki a másik felem, hogy egymást emelve álmodjunk!Kiiktatva azokat, akinek NINCS JOGA közénk állni! Én más vagyok, és ameddig levegőt veszek más is leszek, mert olyan mélyen vagyok képes érezni és érzelmi intelligenciám meghaladja az életem miatt más emberekét, én igazán tudom értékelni azt ha szeretve vagyok jobban bárkinél szinte, mert amin én átmentem, amit én megéltem már az tett egyedivé és különlegessé.
Mert ha én szeretek, ahogy szeretek, akkor azok, akik bántották azokat, akik nekem fontosak akkor se istenem, se gazdám, mert őket az életem árán is megvédem, jelentsen ez bármilyen formát! Aki ezt megérdemelte.
Sosem voltam számìtó, alattomos, gerinctelen!Nem vagyok rosszindulatú, és egyszer lehet elveszteni a bizalmam!De azt is felmérem, ki az aki kényszer hatása alatt cselekedve árt nekem!
Nem vagyok rideg azzal akit szeretek, és ott vagyok a legszarabb pillanatokban is azok mellett, akik tőlem segitséget kérnek!
Egy kezem elég ahhoz, kik azok akik nem kihasználnak!
Egyszer szeretek, és egyet úgy, ahogy csak életembe képes vagyok!
Olyan vagyok, aki összetett, nem felszìnes! Akit ismerni kevesen ismernek,de rosszindulatúnak senki soha nem titulált!Aki büszke vagyok arra, hogy a tudásom, az életem amin átmentem példaértékű, aki megtanultam mi az alázat, az önfeláldozás!
Aki ezt a fiának képes átadni!Aki értéket tanìtok a fiamnak egyedül is, csak azt nem tudom megadni lássa az édesanyja milyen érték, mert erre mivel nem vagyok "beképzelt" nem vagyok képes!
Aki nem tanìthatom meg, anyával hogyan kell bánni, csak azt, ő másokkal, hogyan bánjon!
Aki azt tanulja meg, az anyja mindig ott van, de az anyja mellett nincs senki mióta elvesztettem a mindenem, de most is tudja senki más a közelembe nem jött, nem láthat mással nem is fog,mert az anyja az igazán hűséges és igy kell szeretni, azt aki a világot jelenti! Ezt tanítom meg számára, hogy az élet nem átjáróház, nem jönnek mennek benne az emberek, mert én akit szeretek az egyszer érkezhet meg az életembe és a halálomig a szívemben marad és még azután is, mert a halál csupán a kezdet!
Én aki elvesztettem a közös gyermekünk, aki egy pillanat alatt megváltoztatta a múltat, meg a jövőt,mert valódi szerelemből fogant, és olyan anyja lettem volna, amit egy szerelem gyermek megérdemel!
Nemesebb és segìtőkészebb nálam kevés van, aki tudja mi az még valódi erények!Őszinteség!
Ez vagyok én, akit eltiportak,mert ilyen!
Aki őszinte érzései és ìrásai miatt,amikor itt megszületnek, akkor is vállalom, mert nem vagyok képes hazudni! Sosem cáfoltam meg cselekedetemmel azt, amit állítottam, vagy azt a tényt mennyire fontos számomra és mennyire szeretem.
Azok mégis vették a jogot, emiatt is kárhozatra ìtéljenek, az a kettő felhasználva ellenem mindent, hazugságként beállìtva mindent, amit én érzek és ami az igazság tükre!A teljes igazság! Mert megtehették!
Mert, azt elérhették szavaim igaz módon elérjék, aki számomra a világmindenség, nehogy a tükörbe nézve rájöjjön, akik most uralják napjait, nem igaz nők, csak elnyomók kik sarokba szorìtják és irányítják mások életét elvágják a kiutakat, elzárják attól aki a világot kìnálta...megölték módszeresen álmait!
Én mindig is igazat mondtam, őszintén látták és tudják, ki az, akit szeretek, és mi az, amit elvett, a mindenem, ami alól azok felmentik magukat! Még veszik a jogot rólam hazudjanak...vagy állítsanak be bűnösnek.
Tanúm van rá az első pillanattól hűséges a a szívem és a halált vágyom, mert esélyt nem hagytak a boldogságra befolyás mentesen, hogy ahogy ragyogtam mellette emelhessem, mert el kellett tiporni.Tanúim vannak mit tett velem az a két nő!
Nekem lett volna jogom élni, az egyetlent mindenek felett boldoggá tenni, és nem én érdemeltem ezt, amit velem tettek, mert nekem lehetőséget sem hagytak, mindenki másnak mindenre volt...az én életem kárán!
A blog emiatt született, emléket teremtve tetteiknek, egy elpusztított nőnek, hogy a fiam tudja, majd kinek köszönhető minden!Minden amit elvesztett azáltal, az anyja magára maradt, az kinek köszönhető!
A blog az, ahol még talán ki tudom mondani azt ami a lelkem rejtekén megbújik, mert az aki a világ, az nem beszélhet velem többé, nem vágyom másra már, és belefáradtam a rengeteg kérdésbe miért járok feketébe, miért nem vagyok képes mosolyogni, miért járok állandóan kisírt szemmel, és miért vagyok mindig szomorú, és miért vagyok ennyit beteg és ilyen súlyosan és hétről, hónapról hónapra akár gyengébben.
Az összes ki nem mondott szó, és olyan nők tettei, akik felelnek a hozzám hasonlók őrületbe kergetésért, vagy abba, hogy belehajszoljanak másokat, olyan helyzetekbe, ami mindent megváltoztat, azok miatt ìródik!Akik elérik a magam fajta érző,önmagát akár feláldozó nők, inkább véget vessenek az életüknek, mert csakis egyet képesek szeretni!
Az ilyen féle nők játszanak szerepet megannyi nő összetörésében, elpusztításában, és akár a végső döntés meghozatalában,hogy az elviselhetetlen fájdalmak miatt amit okoztak, egy egyedülálló anya, és nő akár véget vessen sikerrel vagy sikertelenül az életének!
Ezek a fajta kirakat nők, önző és számító, uralkodó, vagy csak érzelmi intelligenciával nem rendelkező birtokló, elnyomó, vagy csak hozomány vadász nők, ezért felelnek a hozzám hasonlók életébe...
Nem szégyellem és vállalom önmagam, mert én ilyen vagyok igaz, nemes és halott belül!Láthatatlan! Aki szereti és fogja is, mert ez vagyok én!Halhatatlan szerelmet érezve...lelkiismerettel olyan nőkkel szembe, akik csak ártani tudtak nekem, lelkiismeret nélkül és fiamnak, meg gyermekem életét is követelő tettekkel! Akik mit sem törődnek azzal, az én kisfiam aki senkinek nem ártott, mit élhet át most, hogy akit tisztelt és ő szeretet, ha ez nem is értékes, ahogy az anyja sem, neki milyen érzés...együtt élni a hiányával valakinek, akiben bízott.
Akiknek se erényük, teljes lényükkel sosem fogják azt a férfit szeretni, akit elmartak mellőlem...és másra sem képesek, csak a "kirakat boldogságra", meg csak arra valakit megfogjanak, kizsigereljenek végletekig kihasználva, hogy az aki szeret az ne számìtson már semmit!
Elvenni könnyen tudták az életem,mert én egyetlen igaz érzést vágytam és nyújtottam..."ennyi csak mi tudható szeretni kell és szeretve lenni jó"...
Mert én tudom igazán a legfontosabb erényeket a "hit, bizalom és szeretet" ami létezésem alapját adja...és csak annak fognak most is rólam hazudni, aki a világmindenség számomra és engem fognak meghazudtolni, elferdített igazsággal,képekkel mert azt a szeretetet,vonzódást sosem hagyták érezhesse,mert közénk kellett állni, végül célt érve, és úgy beállítva mindent, hogy én esélyt se kaphassak, ha tiszteletbe tartottam egyetlen egy ember kérését!
...és én voltam egyedül rá képes, ne zsaroljam,vagy szoritsam sarokba, csakis az igazságot mondjam ki, és ezzel nekem ne legyen esélyem arra boldog legyek!Megfosztottak a lehetőségtől, hazugságokba csomagolt érvekkel ellenem, és módszeresen addig súlykolták, ameddig célt értek!
Engem kellett kivégezni,elüldözni és bántani és az őrületbe kergetni....engem aki a legszerethetőbb egyszerű életet jelentem, ahol csupán feltétel nélküli szeretet létezik a másik felem iránt...
Vágyom újra a halált nap, nap után és már nem érzek mást,csak reménytelenséget.
Lemondtam az életről?Az mondott le rólam aki az életem volt, tudva mit tesz, és mi lesz a következménye,mert tisztábban van vele mennyire igaz módon szeretem, és nem befolyás nélküli a döntés mert a szívére nem lehetett halgatni és mellyel halálra ìtélt.Sosem élhette meg amit én tudok feltétel nélkül adni, látni mennyi van még bennem, és annak akit szeretek most is...és a sìron túl is,amit vágyok már újból csak a halál ....
Aki látta mi lett velem, aki tudja min mentem át,vagy látta a küzdelmem, jegyezze meg nyugodtan kiknek kell megköszönni, ha szívességet tettek ezzel a világnak, ami most rám vár még!
Én, aki csak ezek miatt szenvedett, mindent elvesztve és nem ismertek kegyelmet,önzőek és semmi nincs, amitől visszariadtak volna, csak engem eltiporjanak,mert engem senki nem védett...most is még, szégyent nem ismerve fájdalmat sebeket okozva, újra és újra, hisz nekem fájdalmat jelent és a szívem szó szerint összeszorul, meg megáll egy pillanatra, mert nem tud már megbirkózni a veszteséggel...vagy azzal betonba döngölnek, azért mert hittem és reméltem amikor reménysugár csillant újra.
Az a kettő érdemli és mindenki pontosan tudja, kik ők, hisz büszkén mutogatják most is tettüket egy ártatlan ellen! Maguknak köszönhetik, akik felelnek állapotomért, és azért, ami velem és a fiammal történt ....mert ezt akarták azok most győzelmi torként ünneplik egy életet tönkre tettek módszeresen!Büszkék tettükre!
Én kerültem kórházba megannyiszor és most is legutóbb is,...amikor csak látnom kell, vagy tudnom azt, aki számomra az élet volt, az máshoz ér...szó szerint szakad darabokra a szívem, de remélem, már hamarosan megáll végleg.
Jusson eszébe, annak kinek egy kicsit is még számított az életem, vagy aki látja könnyeim akár napközben is, ahogy csendben folynak, és teszem a dolgom gépiesen, hogy mi lett velem, ha rá gondolnak mi vezetett idáig, az, hogy egy férfit tisztelni és úgy becsülni ahogy én vagyok képes még akár most is, önmagamnál jobban szeretve és hűen halálomig, senki nem lesz képes önmaga árán is akár úgy szeretni,mint én...teljes lényével.
Mostmár elég volt én hallgassak, én legyek megfélemlítve, engem alázzanak meg hazug tettekkel és engem bántsanak. 365 nap, 8760 óra telt el, abból napra tudom mennyi volt még az enyém, mennyi perc, mennyi idő, amikor még volt mosolyom, volt fényem és volt még aki örömet hozzon a létezésembe.Minden üzenet és elhangzott szó úgy él bennem, hogy bármikor felidézem szóról szóra akár, bármikor!Hányszor akartak saját érdekembe ellene fordítani, vagy sugallták védjem meg magam, adjam vissza...nem vagyok rá képes, mert őt szeretem kizárólag feltétel nélkül, akkor inkább a halált választom.
Bárkivel szembe kiállok az érzéseim mellett, nincs mit szégyelnem és nem én vagyok, akinek a viselkedése megalázó! Nem én vagyok, aki ezt érdemeltem, azért mert szeretni tudok! Nem ártottam, segítettem mindent feláldozva akár, mindent elfogadva és én bátran merek a tükörbe nézni, mert olyan tiszta módon vagyok képes kizárólag őt szeretni, amire alázatosan csak egy nő képes...
Most is fájdalmakkal küzdök, ismét nem volt szerencsém, hogy végre vége legyen a szívem elsajdító szorító fájdalomnak, amikor már levegőt venni fájt, amikor a mellkasom összeszorult hétvégén...de remélem, várom epekedve, amikor végleg megáll és akkor majd értékes lesz az életem talán annak is, aki most a porba taszított, mert nem látta értékét annak, ahogy én vagyok képes szeretni.
Most pedig várhatok az elmúlásra,mert az nem képes értékelni, mást tüntet ki, csalárd módon, aki hálóját kivetette,pedig én tudom, mi a teljes valódi igazság....,de aki igazul él, igazként cselekszik és igazként fog elhunyni, mert fáj minden....könnyeim látják csupán, mert elvárják némán tűnjek el, amikor más a kirakatba is teheti a trófeáját....látszatott keltve...igen, mert megannyi dolog...mit én őrzök, sìrba viszem...pedig 21-re húzhatnék lapot, hisz vesztenivalóm nincsen!
Kérdezik mit tennék...egyetlen egyet igen halálomig hű leszek, mert egy halhatatlan szerelem ennyit ér az igazi iránt, aki számomra tökéletes, csak elvették az életem...
Ez az elmúlásom, mely ihlette egy év alatt megannyi versem, bejegyzésem. Nem én vagyok a bűnös, én csak hittem és bìztam és reméltem, és viszonoztam azt, ami a lényem alapja,az életem mozgatója volt,hogy szeretem....ennyi a bűnöm.
Nem féltékeny vagyok arra a nőre, aki most kirakatot csinál belőle...mert hála istennek, amikor süt valakinél ránézésre is,akárki megnézi emberileg, akár nőként is,tudásban és mindenben több vagyok, annak is szerencsére aki vak. Nem kellett kirakatba tennem soha semmit, mert annyi számìtott én érezzem mennyire boldog vagyok, és mennyire rá figyelek!
A fiam is különleges bárki megmondja, harcos és kitartó és nem én sztárolom...hanem az életre nevelem.Empatikus és jól nevelt, megtanitottam arra ami elvárás volt irányába. A mi életünkbe nem kell a kirakat, hogy önigazolásra mutogassuk, hogy mekkora "fogásunk" van.Sosem engedném a fiam valaki mellé úgy legyen feltüntetve,mintha nem lenne apja, kirakat családként, azt a látszatot keltve, hogy az apja helyére más beléphet az életébe!Soha!Nem azért mert nem érdemli, de a világ felé, nem mutogatnám igy, hisz a párom az én párom volt, nem a családfő!Nem ezért vágytam rá mellett legyen!
Nem egyáltalán, mert mi egyszerűen csak szeretni vagyunk képesek, ezt aki minket ismer tudja!
Ha megkérdezik, hogy vagyok...a válasz mindig annyi, "vagyok, megvagyok"...de a felszìn alatt fájdalom ül...."ha a halál völgyének árnyékában járok is, nem félek a gonosztól"....mert igen...ártó szándékkal,de szemtől szembe egy sem, mert volna ellenem kiállni, ha van esélyem megvédeni magam, vagy szemtől szembe harcolni azért amit érzek, mert én teljes lényem hitével vagyok, tudom nekem mi hangzott el, mit érzek, mit kaptam az egyetlentől...és akkor nem állna meg előttem egy sem!Most sem, mert én hiszek...de önmagam szerelmének erejében, ami a legbecsesebb és nemesebb egy férfi iránt, amit csak az a nő képes érezni, önfeláldozni magát, aki igaz maradt mindvégig!
Mi lesz?Elmúlás, fájdalmak ameddig levegőt veszek!Innen elmegyünk a fiammal, mert nem vagyok képes abba létezni, amit megmérgeztek ezek a nők!Én kényszerülök feladni, amiért egyedül dolgoztam meg az életbe EGYEDÜL!Nem más hátán felmászva, hanem mindig is családfenntartóként!
De én nem vagyok érték....akit látni kellene!Hagyni kellett volna szabadon szálljunk hollóként, szabadon szerethessünk befolyások nélkül, megadhassuk ami jár akár külön-külön a "gyerekeiknek" vagy értéket adva nekik érzelmileg...mert én erre képes voltam...
Csak élni akartam!Élni a párom, a társam mellett, boldoggá tenni, csakis rá figyelni és megadni neki mindent, amit csak kivánt, ez igy is volt, csak nwm hagyták megélhessük,mert elvették!
Én képes voltam úgy szeretni ahogy a holló a társát egy életen át,de elpusztitottak!A vesztem a korrektségem, a tisztességem és a becsületességem volt ezekkel a nőkkel szembe, hogy nem vagyok képes a játékukat űzni, zsarolni és mások életét látványosan tönkre tenni, vagy akár fájdalmat okozni!Mert én ha a szeretet férfinak okozok fájdalmat, az nekem abba a pillanatba jobban fáj, mint neki!
Megannyi dolog van amit beárnyékoltak, amit megemésztettem, amit nem tehettem, mert azt várta az egyik el, és megannyiszor hazudott betart dolgokat velünk szembe, békén hagy, de neeem, mert semmi nem volt elég, ameddig bele nem lett hajszolva a másik nő hálójába igazolja "nálam majd bárki csak jobb"...hallgattam és tűrtem!
Igen lehet bárki, de sosem lesz az aki igenis úgy szereti, ahogy minden ellenére még most is én vagyok képes önmagamnál is jobban!Ezt senki nem fogja megadni, sem azt, ami ebből fakad!
Tudom milyen a szerelem,tudom milyen ha én érintem,tudom milyen hatásom lesz és van rá,tudom mit váltok ki belőle,tudom mit érez még most is és tudom más ezt meg sem fogja közeliteni soha,mert az igazit nem lehet! Árnyékba taszítani maximum,elfojtani,de mindig elég lesz életre hívni egy érintésnek az igazitól!A közös álmokhoz pedig csak hit kell. De az eltaszítás legyen megoldásnak tekinthető, de akarattal nem lehet valakit kiölni a szívből, a gondolatok mindig szabadok lesznek, és nem mindegy úgy ér e valaki valakihez, hogy másra gondol és más mellé vágyik minden szabad gondolatával.
