Elszakìthatatlan kötelék

Amikor a megjátszott mosoly mögött alkalmanként valódi remény és boldogság is megbújik még, mert felcsillantja csalárd játékot űzve megannyiszor tüneményként az ki a világ mindenséget jelenti.

Amikor akarva, akaratlanul minden pici életfoszlány összeáll pillanatok alatt és vággyá, vigasszá és reménnyé formálódik, amikor a szìv sebei felszakadnak, de gyógyulnak egy egy gyengédnek tűnő oly ismerős reakciótól.

Éjjelente megbújik a komor rideg sötétbe a biztonságot nyújtó üzenetek kapcsán a törékeny nyugalom.

A szìv rejtekén megbújó láthatatlan kötelék húrjai újra dallamra pendülnek, és minden kimondott addig elfolytott gondolat és érezelem gyógyìr a rideg hétköznapokba.

Remélni, bìzni benne,minden fájdalmas ki nem mondott kérdés,kérés és remény ellenére tünemény foszlányként várva egy igaz érintést oly sok eltelt idővel, attól akit feltétel nélkül még mindig képes vagyok szeretni.Akinek megannyi arcát, valódi érzését és tekintete oly ismerős, amikor csak mellé vágyok, a karjaiba, a biztonságba, az otthont adó ölelésébe.

A nyugalmat, ahogy mellkasán pihenhetek éjjelente és óv, ahogy engem képes szeretni, vágyni és ölelni, és képes vagyok úgy megérinteni lelkét és szìvét, annélkül, hogy megérinteném.

De kinek īzlelgetem ilyenkor nevét S.Edit, aki csalárd, alattomos cselszövéssel a másikkal együtt oly kegyetlen terror hálót szőttek körém, és ellenem, hogy nehogy szabadulhassak belőle, ha tisztességes játékot űzök, úgy hogy én sosem lennék képes figyelmen kìvül hagyni akit a világon mindennél jobban szeretek!Sosem lennék képes ártani neki, ha az a saját pusztulásommal is jár...

Bármit elkövetnék, küzdök önmagammal, oly mélyen gyökerezik ellenük dühöm, amiért nem képesek két ember valódi érzelmei útjából elkotródni és félre állni, és beismerni, bármit is tettek a szìvben született valódi szerelem és vágy nem megjátszható, nem kioltható és nem helyettesìthető kényszer és szükség megoldásokkal.

Sosem lesz egyik sem képes az én szìvem érzelmeihez felérni egyik nő sem, egyik sem lesz arra egyedül képes amire én, egyik sem tett le az asztalra annyit, mint én!

Egy ami igazolja "mert nem tehetem"...itt a kulcs a megkötött kizsarolt rabláncra!

Egyik sem áldozott érte annyit, mint én önmagamból, mert önmagamnál is jobban szeretem! Tanúbizonyságát adtam nem egyszer!

Még a saját önértékelésem ellenére, amit sárba tiport az a nő kinek csak ez volt a célja, akkor is tudom mérföldekkel csinosabb, nőiesebb és valódi nő vagyok ahhoz a nőhöz képest aki most trófeaként mutogatja...

Én oly küzdelmet megtettem egyedül, nem bántva azt a férfit, akit szeretek lassan egy év alatt sem, mert sosem hazudtam neki és feltétel nélkül védem bármi áron!Pedig tönkre mentem benne, tudom és látták már, amikor hajszálon múlt minden és onnan rántottak vissza ahonnan már nem vezetett visszaút!

Én csendben is képes voltam szeretni láthatatlanul és képes vagyok rá most is, úgy ahogy sosem lesz képes sem boldoggá tenni, sem megadni neki azt a szerelmet ami hozzám fűzi, és egymáshoz köt minket igaz módon még most is, ameddig meg nem szűnik szìvünk dobogni.

Én tudom, az ajkam mégis néma marad és csak arra vár, hogy még igy már élettelen testemmel is egyszer még hozzá utolsó erőmmel is, de haza érkezzek és megpihenjek,boldoggá tehessem!

"..merj szeretni akkor is, ha a csillagok visszafelé járnak ...2021.09.23-2024.04.30" amit láncomon is őrzök a közös gyermekünk elvesztése mellett, kit szintén örökre magammal viszek és nem tagadom le, mert azóta is kizárólag fekete gyászként hordom ruháim, mert attól fosztott meg az a nő, ami a legfájdalmasabb és egyben gyilkosa az én angyalomnak!

Aki ismer tudja, más azóta csak a közelembe sem jöhet szinte, nem keresek és nem is akarok mást,mert a szìvem ugyan ahhoz a férfihoz hű feltétlen!Erre büszke vagyok, mert ettől vagyok én igaz valódi nő!