Elvett álmok, elpusztìtott élet

Rideg csend, néma jövő, minden álomom eltiporva, innen csak el, nagyon messze el, magányba burkolózva, nem akarok már embereket, nem akarok újabb bántásokat!

Nem akarok semmit többé!Nem tudok sehova menni,mit szerettem, mert neki adtam, minden helyet mit én szerettem, igy már elvette azt is,amit meg sem érdemelt.

Pokoli üresség ellen, terápiás utasìtásra,legyen kihez szóljak, egy házi kedvenc...mert legalább kitölti a kongó falakat, és önzetlen szeret....

Minden megölve, menekülnék innen...mindegy merre csak el innen, mert elvették az életem.

Elvették az álmaim, úgy tesznek,mintha nem ők lettek volna,pedig igen...mert nekem már csak egy vágyam volt és az szerethessem és szeressen....

Minden helyem, álmom vágyam neki adtam, önmagam teljes lényét neki megmutatva...

Mégis a végén kiforditott hazugságokkal, és elferdìtett teremtett képekkel küldték felruházva ellenem, pedig nem én voltam aki ezt érdemelte,hanem ők, ők akik máson sem dolgoztak, csak ellenem fordithassák, az ellen aki igaz...nem olyan,mint ők!

Most újból fájdalmak kìnoznak, olyanok amik ellen küzdök ne tegyek újra kárt magamba, mert annyira gyötörnek, hogy nincs más kiút....

Én nem kapartam senki után, csak önmagam adtam, nem szoritottam senkit zsarolva sarokba,mint ahogy azok tették!Sosem küldtem vagy takaritottam ki az életemből, mert tudtam én megtaláltam akit mindig is kerestem, történjen bárki, és érzéseim nem üres érintéseket találtak.

Szorit a mellkasom, zúg a fejem, küzdök, de már nem akarok önmagam ellen, hiába...

A kezeléseken legalább alátámasztódik, azok akik ezt tették, és ahogyan tették a megvetendők és elitélendők, mert nekem van méltóságom és mély igaz érzelmeim, velük ellentétben ...

Megint csak kifelé megy a megtűrt képmutató mosoly, de én csak egyet vágyok, amit azok sem értenek, akik ellenem hangolták és forditották...

Nem is fogják fel mit tettetek...mit tettek egy anyával, egy élettel, egy emberrel...mert annyi intelligenciával, és valódi érzésekkel sem rendelkeznek,hogy felmérjék mit tettek...

De a temetési búcsúbeszédem én magam írom, mert rajta kivül más nem ismer,nem látott úgy ami vagyok...igy az biztos az utolsó pontot én teszem fel életem végére, és abba bele foglalom kik azok akik engem tönkre tettetek és elvették azt ami nekem a világmindenség, mert nyom nélkül nem tiporhatnak el, hisz annál mások életébe több figyelmet, örömöt és boldogságot vittem, csak engem hagytak utánna magamra, ha már nekem lett volna szükségem erre,mert mind ilyen, de a legrosszabb az a kettő, aki az állapotomért felel...