Az élet igazsága, ha nem is merjük kimondani

Kavarog a fejem, annyi minden és oly mélyen a felszín alatt rág ott legbelül.

Álarc mögé bújva, mely része a mosoly, a minden rendben összkép,pedig tudom a felszín alatt semmi nincs rendben..

Amikor kapod nap,mint nap az arcodba a megvetést, a bántást, hol szavakkal, hol tettekkel az embereketől, de Te csak mosolyogj!

Szívod magadba,mint egy szivacs, mert a sebeid tesznek erössé! Attòl vagy önmagad!

Ha olyanok akik fontosak Neked megkeresnek, mert szükségük van Rád,félre téve mindent, akkor is oda állsz melléjük, mosolyogsz és azt mondod nyugi megoldjuk,minden rendben lesz...mert Neked ez is megy, mert Te nem számítassz!

Sosem mondod azt, hagyjatok ez nem fog menni...

Néha csak a háttérbe húzòdva csendben figyelsz, nem szòlsz, mert nem teheted,mert végtelen mélységgel tiszteled és bìzol ezekben az emberekben, mert a bizalmad adtad oda nekik, és nem tévedhetsz, mert hinni akarod, ismered őket...

Hátba támadnak,csalòdást okoznak, vádaskodnak időnként, de az igazi fájdalmat mégsem ez okozza, hanem az,hogy már nem tudod őket megòvni, már nincsenek melletted.

Mindig ott vagy és leszel, ennek ellenére, mert Te eldöntötted és a döntéseid mellett kiállsz a végletekig!

Megtörten, elernyedten állsz fel az újabb és újabb pofonokért, de nem hagyod, hogy rád számoljanak az élet ringjében.

Senki nem áll melletted,senki nem húz fel, gyere mostmár én vigyázok Rád, mert nincs ilyen!

Nem lehet,mert Tőled várják el ugyanezt!

Vannak akik elmaradnak mellőled,az évek alatt, mert már nem tudsz,nem akarsz beszélni a fájdalmaidròl,mert ők más utat választottak.

Vannak akiknek már nem tudsz és nem is akarsz többet adni magadbòl, mert nem vagy ennél már többre képes, önmagad feladása nélkül.

Vannak akik melletted maradnak és bármikor meghallgatnak, de nem tudnak segíteni..

Vannak akik önként szakadnak el tőled...és vannak a figyelők.

A figyelők hol önös érdekből követik lépéseid,mert örömöt okoz nekik, ha egy gyenge pillanatban sebet ejtenek rajtad, vagy csak gyűjtik egy nagyobb csatához az erőt ellened, mert tartanak Töled!

Òvakodsz mindenkitől,bezárkòzol és felveszed a mosoly álarcát, de tudod ez csak a felszín...

Tudnál bántani bárkit, de nem teszed,mert olyanokért akiket szeretsz ölni tudsz ugyan, de nem fájdalmat okozva, ezáltal nekik!Akiket szeretsz azoknak nem ártassz!

Várod, hogy néha meghallgassák,csak megöleljenek, de tudod Te is, mindenkinek saját maga a fontosabb, a saját gondjai...és Te emiatt áldozatokat hozol, feláldozod önmagad az ő érdekükben, mert a barátaid!

Egyszer pedig talán csendben vége lesz, elmúlik ahogy ott ülsz a padlòn, egy ùjabb ütés után amikor az élet ringjében az eső áztatja és mossa el az emlékeid, látod ahogy a vízzel a véred is keveredik...mert már túlságosan mély sebeket ejtettek rajtad.

Ritkán írtam évekig, de most ismét jòl esik időnként...a jobbakat megosztom, mert erőt merít belőle az aki olvassa néha, kicsit magát is felfedezi benne.Olyan motiváció és inspiráciò van ezekben, melyeket nem a legszebb és legjobb pillanatai ihletnek az életnek...de ezeket is ki kell mondani...

Ezen a felületen nem olvassák el az emberek a hosszabb bejegyzéseket...így nem félek attòl,hogy aki nem tudja értékelni az is elolvassa.😂

Ennél már felszínesebb az élet sajnos és bármilyen közösség...