2025.05 Napló bejegyzés 11 nap...

11 napja, hogy újból azután, hogy hetekig emelt,hetekig reménykedtem újra, végre vissza kapom az életem, mert látja mennyire szeretem, elmondta szeret és mennyire mellém vágyik, és látni akar, meg hiányzom, akkor újra porba taszìtott.

Megint jött az ármánykodók hadjárata, a zsarolások sora! Újra tanúbizonyságát adták karöltve, igenis lehet a falusi kirakatot kìnáló semmivel, meg igenis aki bármit elkövet, csak engem meggyűlöltessen!Tudom, erre jön az, magam értem el....nevetséges, hisz én tudom mi hangzott el kettőnk közt, tudom mit tett, tudom mit képviseltem bármikor, és tudom, hogy soha nem állìtottam mást, csakis az első perctől a hűséget és azt, mennyire szeretem....tudom hány üzenet,perc, nap és óra telt el úgy, hogy hittem észhez tér, erős lesz és végre szembe száll kettőnkért, az elnyomóval, és a másik ragadozóval!

Fenyegessen, amiatt, hogy ki merem magamból ìrni a valóságot!Az emlékeim, az álmaim és minden porba legyen tiporva, erőt demostrálva ellenem,megfélemlìtésként felhasználva a két nő előtt...hogy tehetnek emberek ilyet valakivel, akit ők maguk tettek tönkre.Én betegedtem bele újra a tetteikbe, én vagyok valóban minden forrás, holott én vagyok mind közül az egyedüli, akit a szeretet és érzékenység jár át, és mást sem vallottam soha, csak azt szeretem, bizonyítottam és kimutattam mindig is!Nem nekem kell magamba szállni, azoknak akik ellenem forditva jogot formáltak arra, hogy bántsanak és elérjék elhagyjon!

Milyen érdekes...hogy az aki csak őszintén szeretni képes, abba lehet bele rúgni, mert nálam nincsenek feltételei a szeretetnek, nem pénz függő.

A falusi cselszövő ragadozó (rá kell nézni meg a tetteit amit maga mutogat, ismerős lesz milyen a "fajtája") aki eddig sem szégyellte magát, azonnal vette is a jogot, csak tulajdonszerzését fitogtassa, azonnal osztogatta is meg a birtokába került tárgyáról a képeket, neeee ez az enyém, megszereztem...nem egyszer, a januári produkciója taszìtott végleg a szakadékba, de persze ő csak mutogatja, most is azt tette azonnal ki sem hűl egy beszélgetés egy óra el nem telik akár  "másik nő helye sosem szent neki" ő teszi azonnal posztol...pedig tudom előtte pár nappal még annyira nem is kellett...hisz kirakta...ez a vicces...ez a valódi ragadozó tìpus...aki ha beléd mart, nem ereszt!

Azt már nem teszi kirakatba mellőle is nekem ìrogatott, mellőle is hozzám vágyott!Mindig akkor dobálta ki a kis haszonszerzését, amikor előtte én hozzám vágyott vissza, akit ő sosem fog úgy szeretni,mint én!

Erre én sosem voltam képes, hogy bármikor is én, azt akit feltétel nélkül szeretni vagyok képes kirakjam....se mutogassam, mert aki valóban boldog az nem mutogatja a boldogságát, mert nem az a fontos, nem azt teszi, megéli, ahogy mi megéltük!Mennyi képet emléket tudnék én is megosztani őszinte mosolyokba....de nem tettem!SOHA!

Utánna meg kirakatba dobjam, nézzétek, ne tessék, ilyet akasztottam horogra, likekokkal tessék hitelesíteni a fogásom!Rávetettem újra magam!Ezt teszi az aki csak eszköznek tartja...

Megint tudtak olyat tenni, hogy fájdalmat okozzanak...nem keveset.Még elérték újra meg legyek tagadva, a közös gyermekünk emléke is újra meggyalázva legyen, mert hát ki vagyok én, annak a gyereknek csak az anyja, aki őt elvesztettem miattuk, és még az apja is letagadja, mert hát ezt akarja az a két némber...igaz mentem dolgozni, amikor alig álltam a lábamon...látták a harcom, látták mit éltem meg, min mentem keresztül, és járok azóta is feketébe....de biztos ezt érdemlem...meg biztos senki nem is látta....hát nem...mert egyedül csináltam végig!Holott nem is tudott volna róla, ha akkor is nem ir rám, vagy nem beszélünk!...ha megmaradt volna akkor se tudta volna, ha nem keres, mert eltűntem volna.Fogom a fiam és akkor messzire vittem volna mindkét gyerekem, egyedül de úgy a világ ellen, hogy bármit megadjak nekik!De elvesztettem...elsirattam egyedül megannyiszor, mert az a nő már akkor rá mászott, a másik meg meggyalázta az emlékét és ellenem forditotta!

A másik nő meg még mindezek után aki csak az elmúlt években bármikor bántani mert az is még vette a jogot ismét, hogy amikor már végletekig fájdalmamban letiltottam,mind a kettő nőstényördögöt, akkor újra belém rúgjon, hisz neki szabad...mert most igy mit használhat ellenem majd, annál aki nekem a világom, velük ellentétben.

Itt vagyok egyedül, próbálok menni előre, végtelen ürességgel és fájdalommal, nem telik el nap, ne utánna vágyjak, ne akarjak rá ìrni, ne hiányozzon minden pillanatba....muszájból teszem gépiesen a dolgom, de nincs semmi a napokba, ami már örömet okozzon.

El megyek, de tudom akárhova fussak a szivem érzései ellen, a hiánya ellen nem tudok,mit tenni.Mindenhol őt keresem és mindenbe.Minden helyen a vele közös pillanatok járnak a fejembe, azok a képek pörögnek le.

Akárhányszor szembe jön, elszorul a torkom,fojtogat a sìrás és csak nézem a visszapillanatót!Fáj!Akarom megölelni!Annyiszor ahányszor csak akarom...

11 nap és minden nap a sìrás fojtogat éjjelente.Leplezni még könnyen sikerül, de olyan hatalmas rideg sötét pokol minden pillanat nélküle, hogy ez nem élet.

Hiányzik!Az otthonomra vágyom, az ölelésébe!

A két némber,akik ezért felelnek, akik elérték minden érzésem, ami iránta van, és sosem tagadtam, mindig őszinte voltam, megvetendő legyen a szemébe, a közös gyermekünk kit sosem tarthattam karomba megvetendő legyen a szemébe, még az emlékét is megtagadja, holott nem ezt érdemeljük!

Az a nő aki rávetette magát sosem őt fogja szeretni csak a pénzét, soha nem fogja azt a tiszta valóját vágyni és feltétel nélkül tenni érte, ahogy én valaha képes voltam és lennék!SOHA!

Nem tudok benne olyat találni, amit ne szeressek, amit ne fogadjak el, amit nem akarnék!Mindennel együtt szeretem, ami a legcsodásabb dolog és legőszintébb!

Ő volt az egyetlen, aki a kést a szìvembe tudta döfni számtalan alkalommal, vagy kihúzni, ha csak akarta, mert úgy szeretem, hogy Őt csakis szeretni vagyok képes!

11 napja még volt ismét reményem,de az a felkapaszkodó, meg a másik kézen fogva megint engem feketìtettek be.

De megint az lesz, én vagyok a rossz, aki szereti, és az, hogy szeretem bűn, az, hogy én csakis rá vágyom, egy ölelésére! Majd kiforgatják, bár szerencsémre letiltottam mindkettőt!A falusi úgyse talál rá a blogra,mert nem tartom annyira felfogja mi az keresés, csak eddig volt fontos, mostmár megszerezte amit akart!Kiposztolhatta kirakatba!

A másik meg, úgyis arra használja az általam leírtakat ellenem fordítsa vele megint, ha meg is találja...hisz "csak ő olvassa a blogom" az összes többi olvasóm, megtekintőm meg a számok biztos hazudnak...erről is...jaj de bele toltam volna mindent az arcába, meg a másik nőnek is az összes elhangzott dolgot, hogy Ti bántotok, holott tessék hozzám Ő ilyen, ez Ő nézzétek, az akit szeretek, a megannyi elhangzott dolgot, MINDENT!De sosem tennék hasonlót sem, csak várom és várni is fogom...

A soraim a legőszintébben tükrözik, milyen az a nő akit megfosztottak attól igazként szerethessem!Megadjon mindent annak, aki neki a világ, mert képes rá, ha szeretve van!

Érdekes az értékrendjük....ennyi mi megvéd, az ìrhatok, az igazságot felfedhetem,megvédve magam a teljes mélytől, ha már válaszok ugyan nincsenek, meg sosem kaptam ármánykodás nélkül valódi perceket, hisz mind a kettő bármikor vette a jogot bele másszon. Ha kell és fenyegetnek, kiterìtem kártyáim és 21 lapot fogok húzni, mert az igazság az oldalamon áll!

A mély ismét ami húz.Utánna vágyok, rettegek újra, de hát az álarc fenn, a többi meg nem számìt, csak kifelé ne látszódjon!

Haza vágyom az ölelésébe!De megkaptam csakis én nem lehetek boldog ....soha nem fogják hagyni...soha!Tartja is mindegyik, mert tudják nekem egy ölelés a boldogság, az otthonom, a boldogságom, attól akinek semmit nem számìtok,mert elérték!Elérték eláruljon!

De milyen jó minden tettük február óta egy ember kezébe összefut, minden aki azóta is hetente próbál megtartani, és próbálom is a napról, napra csak egy-egy napot túlélni, mert ennyi ami van és előre visz...ha velem bármi történik, van aki fogja tudni kik állhatnak a hátterében!

Rólam legalább tudni mennyire segìtőkész és jó lelkű vagyok!Akit valaha szerettem azokért mit tettem meg,mennyit gondoskodtam róluk akár önmagam árán!Mennyit teszek azokért akik nekem fontosak, és ebből mennyit kaptam valaha vissza!Mennyire vagyok még most is képes akár magam félre tenni, csak azért mosolyt csaljak más arcára!Én legalább igaz ember vagyok,akiről rosszat ezeken kivül más nem tud mondani!