Foggal körömmel kapaszkodó kirakatok

Megérett ez a bejegyzés...

Hisz vannak olyanok, akik ha "meglátják a nagy fogás lehetőségét" a zavarosban halászva, akkor mindent elkövetnek, ha bekapta a horgot az a bizonyos ne eresszék.

Jönnek a behálózó intézkedések.Kirakatot csinálni, bizonyítsa mekkora tökéletes pár.Mekkora a boldogság.Beállìtani mindent úgy, a legnagyobb közönséget érje el a látszat boldogsággal, hogy ha az áldozatuk meg is gondolná magát, akkor ott legyen a szorìtó nyomás, hogy jaj mekkora szemét.

Az eszközként használt "gyerek kártya" is ott lebeg, a cselszövés részeként, mert a kirakat "családi fotók" ezt szolgálják, hisz már úgy posztolta, mintha azok az áldozat "sajátjai" lennének akár...

Nem tudom én az ilyeneket nem tartom semmire, és jó pár értelmiségi nő, és férfi osztja véleményem,hisz ezek csupán csak ragadozók az ilyen nők és akár férfiak.

Hányan vagyunk egyedülálló szülők, akik nem vadászunk,nem használjuk a gyerekeinek tőrbe csalás eszközeként. 

Soha nem jutna eszünkbe, úgy beállìtani semmit "családi idill" egy új társ oldalán, hogy a gyerekeinknek "az új épp aktuális" az "apja,vagy anyja"... Még ha esetleg hosszú idő elteltével, de újra férjhez mennénk,vagy megnősülnénk.Tudnánk, ha még esetleg ìgy is van, nem ezért van velünk a párunk átvegye a vérszerinti szülő helyét, vagy a gyerekünk se nevelénk ìgy, mert nem ettől leszünk "akár egész mozaik család"...

De mennyire érdekesek a kapaszkodók...akik hol kidobják eszközként a párjukat szorìthassák, hol épp "hőn szerelmesek"...Azonnal posztolják is a kirakatot tessék lássák "ez az enyém megfogtam" 🤣

Mekkora hamis életük van...itt tudni a kirakat boldogság, sosem a valódi boldogság, aki valóban elégedett, az a családi idillként nem posztolgatja, nincs szüksége önigazolásra....nyilvánosan, mekkora szuper...nem "közös identitás vesztett társközössége van" mert, nem veszi el a másik önálló életterét,és személyiségét, nem csinál senkiből "papucsot".

Vannak azok a nők, és férfiak, akik ugyan ezt sosem képesek megtenni, mert tiszta emberek.Ha valaki elment, nem kaparnak, viselik a fájdalmat, hagyják eméssze őket. Nem keresnek azonnal búfelejtő áldozatot, nem vadásznak bizonyitsák, hú mennyire jó nők és férfiak trófea gyűjteményt bővìtve.

Nem zsarolnak, csak az igaz érzéseiket mondják mindvégig el őszintén....tiszteletben tartanak végletekig másokat.A saját szerelmükbe bìznak, hogy nem szerettek hiába, az igazi, a társuk, a valódi másik felük nem bántja őket, észbe kap....stb.

Akármennyi fájdalmat elviselnek a szìvük egyetlen párjától, és akármeddig kitartanak, ha tudják még egy hasonló sem lesz az életükbe.

Itt jön az, hogy ezek a féle emberek az igaz érzésűek az ilyen helyezetek vesztesei!

Mert van annyi önbecsülés, annyi bennük, nem fogják felhasználni az eszköztárukat a birtoklásra, mert sosem birtokolják a párjukat.

Milyen patt helyzet, hogy az ilyen emberekről forgatják ki, a legszebb emlékeket, a legszebb pillanatokat, a legszebb helyekhez kötődő emlékeket kizsigerelik.Elveszik a róluk élő igaz képet, és kipótolják hamis gyűlölködő fél igazságokkal.A hozzám hasonlóak, pedig tűrik a végletekig menő megaláztatást...végig nézik, átélik, ahogy az ilyen kapaszkodó kirakat boldogságot sugárzó semmilyen karakterek fürdenek, az általunk teremtett élet lehetőségébe,mert mi nem kaparunk!

Az ilyen foggal körömmel kapaszkodó nők és férfiak veszik el a hozzám hasonlók lehetőségét, életét...a boldogságunkat egy pár oldalán.

Ügyesen behálózzák az áldozatot, az szabadulni ne tudjon, majd polipként ölelik, posztolgatják a közös profil képeket, a családi fotókat, csak nehogy menekülhessen a másik, súlykolják a maguk igazát...megölve azt aki igaz módon képes élni és szeretni.

Ezek azok akikről süt,és büszkék arra, mekkora fogásuk van, micsoda zsákmányuk...akiknek egy eszköz a felkapaszkodásra, a kizsákmányolhatóságra a nyereményük.

Visszataszìtóak az ilyen félék...sosem lennék erre képes, de hasonlóra sem...

Én és azok akik ezeknek az áldozatai vagyunk úgy, akkor majd elérjük vért és verejtéket nem kìmélve a "az olyan otthont" ami ha üres is,mert nekünk nem kellett más "csak a másik ölelése", de akiknek az "eszközök, a presztízs, a minnél kacsalábon forgóbb" akkor megmutatjuk, elérjük.Elérjük,ha kell egyedül is....mert nem másokból élünk,megdolgozunk érte. Elindìtjuk, majd önerőből a gyerekünk, nem más keresetéből, akit épp aktuálisan kisemmizhetünk, mert "bedumáljuk az ő felelőssége is"....

Nem fogadunk el senkitől semmit!Mert a hozzám hasonlóaknak, csak egy kell, "szeressenek és akkor a csillagokat is megadjuk a párunknak"..

Mi, akik nem posztolgatjuk a gyerekeink sikerét a sajátunkként elkönyvelve, nem azért,mert nem vagyunk rájuk büszkék, vagy mert nincs...az az övéké.

Akik nem posztolgatjuk, hány helyre visszük el, vagy jutunk el élményt adva nekik, mert nincs rá szükségünk, ha meg akarjuk osztani azokkal akikre tartozik elküldjük privátba.

Mi, akik sosem osztogattuk meg boldog pillanataink és emlékeinket másokkal a mindent jelentő társunkkal közös életünkről, mert az tett boldoggá velünk van, és nem kellett a "külső villogás és szemfényvesztés" mert minden téren Ő tett minket a puszta jelenlétével boldoggá.

Nem villogtunk minden eseménnyel ahova együtt eljutottunk a párunkkal,mert az az emlék értékes féltett kincsünk és nem a platformokra való, mert az "csak a miénk, a mi szerelmünk igaz pillanata"...

Nem toljuk mások arcába a saját "tökéletesnek beállìtott" életét,mert tudjuk lehet másoknak fájdalmat okozunk, vagy hasonló, mert mi képesek vagyunk felmérni embertársaink érzéseit.

Hány olyat látni mekkora boldogok a közösségi felületen, valójában meg hol válás, hol viták állandóan, nulla érzelmi intimitás, nulla vonzalom, puszta testiség áll a háttérbe, vagy maradjunk együtt a "gyerek miatt" de már rég halottak...

Ezek azok akik a foggal körömmel kapaszkodnak a látszat élethez, a kirakat boldogsághoz, és semmitől nem riadnak vissza, hogy elvegyék az olyan láthatatlanok boldogságát, nem kirakat életét, akik csendben tűrik az efféléktől kapott bántásokat, vagy a kiforgatott hazugságokat súlykolják...

Akik eszköznek használják a behálózásra a gyerekeiket...meg arra egy életre behálózzák a társukat bármi módon, és elvegyék a valódi személyiségét...

Mi pedig akik igaz módon szeretünk, boldogságot viszünk láthatatlanul is mások életébe a figyelmességünkkel és értékeljük a legapróbb kincseinket és pillanatainkat is halunk meg egyedül.

A hozzám hasonlóak számàra az igazságot, mi adja meg, semmi talán, az elvesztett másik felünket senki nem pótolhatja! De az, hogy akár egy blogba, versekbe, zenébe vagy bármibe elmondhatjuk az ilyen félék igazságtalanságait, a csalárd tetteit az sem elégtétel az okozott károkért, de akkor talán egyszer számunkra is, nem csak az ítélet napkor fognak igazságot szolgáltatni az égiek, mert mi vagyunk, akik legőszintébben képesek vagyunk szeretni, akik inkább halálunkig egyet szeretünk igaz módon!

Mi marad számunkra, az igazság, amit az életünk tanúsìt, a nemes lelkű gyerekeink, akiket sosem használjuk eszköznek!A fájdalmunk, a láthatatlan, többé sosem becsült küzdelmeink!

Az, hogy a holtig tartó szerelmünk, ês aki nem becsülte, minden tettével onnantól kiforgatott módon ártani próbál, csak megfeleljen a kirakatnak, aki onnantól annak ellenére nem szolgáltunk rá semmivel, megvet, lenéz és akár bántó módon rúg rajtunk, csak megfeleljen ezen féléknek. Mert minket kell beállìtani a megkeserdetteknek, mert mi sosem leszünk kirakatba, némán kellene tűrnünk a megannyi igazságtalanságát ezeknek, úgy hogy szìvünk vérzik és csak az igazság szavainak tükre marad.

Azért gyűlölik a hozzám hasonlókat és állìtják be hamisan bűnbaknak, vagy okoljuk magunk, mert nem vagyunk szerethetőek, mert nem vagyunk képesek hazudni, sem pedig érdekből cselekedni, mert igazként szeretünk,élünk és halunk egyhez hű szìvvel.

Könnyű az igazságot úgy elfedni, hogy az ilyen félék beállìtanak minket...a mi ezért nem vagyunk szerethetőek,meg magunknak köszönjük, mert ők a becstelenek!

Én aki egy éve ekkor, még úgy váltam el kényszerből összeomolva tőle, hogy az volt az utolsó mondata "bármi is történjen mindig szeretni foglak, a leges-legjobb dolog voltál az életembe,Te adtál meg mindent"....persze én maradtam magányba az érzéseimmel, a másik felem meg behódolva rólam mondott le... Pedig nekem akármi elhangzott az nem puszta szélbe kiálltott fogadalom, és hűségeskü volt...amit meghazudtolnék valaha is... De persze a kirakat kapaszkodók ebből mit sem értenek.

A szeretteid se szűnsz meg szeretni, akár a halálukkal, vagy dobod ki emlékeid,mint valami levetett ruhát, hanem kijársz sìrjukhoz és őrzöd a szereteted a szìvedben!