2024.05.31. elment a gyermekem

Ezen a napon estem össze görcsökbe fetrengve amikor elöntött a vér, és miután a fájdalmam nem enyhült, a vérzés sem csillapodott tanácsra megcsinálva egy terhességi tesztet szembesültem vele még akkor két csik volt.

Másnap megerősitette a nőgyógyász, igen elvesztettem a kisbabám...bár ugyan csak pár hetes volt.

A székből alig birtam kiszállni, egy hétre rá a korábbi császarom miatt még sajnos át kellett esni egy művi beavatkozáson....

Az életem kaparták ki akkor....vele együtt mindent ami bennem a nőt és az anyát jelentette....

Haza érve csak zokogtam egyedül, napokig csak sìrni tudtam.

Azóta is feketében járok....és nem telik el nap, ne gondolnék rá, ne hiányozna, és ne akarnám a karomba tartani.

Hamarosan a temetőbe egy emlékkő is kerül, hogy legyen hova virágot vinnem....emléket állítva méltó módon gyermekemnek.

Mert nekem ő csak elment...de az enyém volt, a részem...

Nem múlik el nap, ne simitanám meg a hasam rá gondolva...

Sosem leszek képes megtagadni!

Az én gyermekem volt....akármit is vágtak egyesek a fejemhez, meggyalázva engem és őt...megtagadva minket...kegyetlenül.Sosem segítve gyászom feldolgozni, holott nem csak az én gyermekem volt!

Az én kis angyalom volt, akit sosem tarthattam a karomba..

A fájdalmam mardosó, de a hiánya nem enyhül....