Fájdalom mosolya gyökerezik

Erősnek kell látszani, mosolyogni kell ...tűrni.

Tűrni mindent.

Üres ágy, üres éjjelek, üres rideg világ.

Mennék messze, el innen, el a fájó hiány kìnzó öleléséből.

Fáj megannyi el nem mondott szó, megannyi el nem sìrt néma könny.

Mosoly álarca mögé rejtett fájdalom vert gyökeret lelkemben.

Éjre éj, és napra nap ...csak eltelnek, elmúlnak...némán sokszor.Kies csendben.

Nem telik el nap, ne érezném, ne fájna és ne hiányozna...

Hazugsággal teli világ kegyetlen valósága tartja fogva nyughatatlan lelkem, mert nekem már nem ezen a földön a helyem...

Kegyetlenül kioltani a fényt könnyű volt egy mélyérzésű ártatlan szìvben.Nem törődni azzal, hogy a tetteik súlya egy életet, hogy tesz tönkre, hogy változtat meg sorsokat, és a kegyetlenségük, hogy tör és gyötör meg egy testet, egy életet.

Nem ezen a földön van már a helyem....nem itt, nem most és már csak aludni vágyom...