Elég volt
Ma ismételten szembesitett a sors, az élet nevezzük bárminek azzal, hogy mennyire kevés egy fiú gyerek életében az anya...
Mennyire tudja apakép, férfikép nélkül semmibe is venni az anyját, vagy bárminemű erőfeszitéseit...
Mennyire vissza jön, amikor a nagyszülő nem is ismeri az unokáját, és egy tömör tekintet alapján visszajön megannyi lelki trama az érzelem és türelem hiányos nevelésből, amikor nem merem a fiam rábizni a nagyszülőre, nehogy sérüljön...mert a nagyszülőnek a fizikai fenyitéssel és bántalmazással tarkitott nevelés a természetes...
Mennyire hiányzik egy megerősités egy szar nap után egy öleléssel, egy érintéssel, hogy nem vagyok szar anya...
Hogy azzal, hogy a gyerekem nevelésénél nem alkalmazok bántalmazást, fizikai fenyitést vagy szeretet megvonást azzal nem én vagyok a világ legrosszabb anyja...
Igen mások szemében az,hogy a fiam nem tud olyat kérni amit ne tegyek meg gondoskodó nőként, anyakênt amit világ életembe megtettem...az már az elkényeztetés...mert mindig meleg étel van az asztalon, minden ebéd és vacsora időbe kerül az asztalra, és már oda süllyedtem sem érzelmi, semi fizikai szükségleteim nincsnek,mert tudom nem álmodhatok...
Senki nem fogja a fiam nevelni rajtam kivül, nem kellek egy gyerekkel senkinek...
Látom magam egy gyerek programon amikor egyedül én vagyon anyuka a sok apuka között...
Látom magam más anyukák között ....
Nem illek sehova,nem kellünk senkinek...
Nem tudom mást adni, csak szeretet és gondoskodást,amikor a magánéletmbe engenek bárkit, de már nem merek bìzni, vagy hinni...
Ha nyitok, akkor is csalódok, elutasitást kapok...
A traktor vagyok utánfutóval...mit is akarnék én...
Se tökéletes alakom, se tökéletes életem, se semmim...
Anyagi javak persze megvannak, de azok nem ölelnek éjjelente magukhoz, nem simogatnak, nem nyújtanak érzelmi biztonságot, nem ébredhetek vagy aludhatom el a karjaikba...pedig én csak ennyire vágytam az életbe szeretve legyek...
Szeretve,hogy szeretni legyek képes...
Kevés vagyok ...elfogytam...gyenge vagyok...elêg volt...nincs miért küzdenem ....