A sorstalan mégis jól tudta...és látta mit visszahall

Érdekes állapot, amikor védenél valakit, de már nem teszed...hagyod, hallgatod mekkora csalódás, mekkora hibákat vét, és maga által ásott gödörben ugrálva járhat győzelmi táncot...

Amikor már előre várhatod, mikor fog ráborulni, hisz minden mit éreztél, ami mellett kitartottál, az érdekében küzdöttél, tenni akartál érte...az amint kiálltál mögüle...mert döntött ellenem halálra itélve...

Módszeres ragályként ott maradt, és kik valaha látták mennyit tettem érte...azok most látják a felszin mögött is a megbukott embert, aki ne képes beismerni élete legnagyobb hibája volt minden terültene veszni hagyta azt, aki emelte, aki szerette, aki mindenben a társa volt, és a párja...

Aki csak jobbá tette élete minden területét...

Látni és hallani, és visszajelzésket hallani, mennyire megváltozott valaki nem előnyére, beismerni nem képes lényként, hogy az amit tett rá is kihatott...elbukott ...

Elbukott minden téren, mert a másik fele, a támasza és a társa aki végletekig érte tett, dolgozott és mindenbe maga elé helyezte azt eltaszitotta...egy haszonlesőért...meg egy lélekrágóért...

S lassan darabjaira hullik amit stabilnak hitt, bár egyesek már látják a bukás előcsarnokát, mert az aki ennek a lelkét, a szikráját és a fényét adta az már nincs többé, de beismerni nem képes emberként...a megásott gödrébe épp megfelve győzelmi táncot járhat...

Senki nem ér, tesz vagy küzdött érte az élet minden területên annyit,mint akit ezek miatt feláldozott...és akit halálra itélt...inkább...gyáván.