Egy empata,ha szeret
Sokan nem is tudják, kik azok az empaták...
Azon különleges kincsek akiknek ez áldás és átok is egyben.Akik mély érzésüek, mindenre fogékonyak környezetüket tekintve, de nem képesek akarattal függetleniteni magukat mások érzései, fájdalmai ellen sem, nem ismerik a közöny fogalmát....ha valaki szomorú megérzik, ha fáj, akkor nekik is fáj...
Egy empata próbálja magát óvni, és a lelkét...érzelmi blokkokat és falakat épit ki tudatos reflexekkel önmaga védelmére.A "fuss vagy meghalsz" a leghasznosabb.
De amikor egy empata szeret, kötödik és bizik feltétel nélkül, ott lesz megásva a sìrja, ott lesz halálra ìtélve...erre képes valóban.Neki ami fáj, jobban fáj, felmérhetetlen károkat lehet okozni tettekkel és szavakkal ellene, ami a felszinen csak akkor látszik, ha már önmagát felemésztette a fájdalom eltemetésével teljesen mások gondjait szem előtt tartva.
Egy empata némán haldoklik, a lelke a teste..lassan fog elpusztulni.Egy idő után már nem érdekli mennyire fáj, vagy vérzik, kihuny a szeméből a fény, önmagát felemészti a fájdalma.
Egy nárcisztikus személynek az empata odaadása a legfőbb táptalaj, hisz az empata képes arra, amire egy nárcisztikus soha, amire egy "átlagos soha".Az empata teljes lényével szeret, hisz és bìzik, és önmaga árán is megvédi a szeretett személyt, bármibe kerüljön, ha az életébe is.Kitart utolsó lélegzetének szìvdobbanásáig!Minden pillanata életének onnantól, attól függ,megkapja e a szeretet, és adni akar, és csak adni, hogy a boldogság érzés ösztönözze,mint a dopamin által kialakult függőség.Az empata tudja a nárcisztikus akkor "jutalmazza szeretettel, ha a megfelelő viselkedés mintákkal, megfelel a nárcisztikus manipulativ forgatókönyvének.Ha mindenbe úgy képes a saját boldogságáért önfeledt cselekedni, ami a nárcisztikusnak megfelel, akkor szeretetet kap...ha később kiderül ez csupán illúzió, mert a nárcisztikus sosem szerethet egy empatát...nem képes érezni...
A nádcisztkusnak, ha már nem érdeke fenntartani az empatával való viszonyt egyszerűen megöli szavakkal, tettetekkel, porrá tiporva az empatát...nem törődve a pusztitással, mert nincsenek valódi érzései...az empata persze mélyen magát okolja, befelé fordul, és bezárja a lelkét, annak maradék porhalmazát.
Az empata szeretni képes a lelket, nem a felszìnt.Ha szereti a lelket, akkor bármire képes teljes lényének odaadásával. Az empata a valódi ént, a szìvet szereti, előbb a másik ember lelkéhez kapcsolódik, kizárólag utánna képes a testi kontaktusra érintések, fizikai határok átlépésére a két test között, átadnia magát a vágyaknak.
Nincs szüksége másra csak figyelemre, érintésekre és arra szeretve érezze magát, akkor bármire képes a választott személy iránt, akár önmaga árán is...akkor ha szeret, jobban szeret bárkinél.
Mindez ha két ikerláng személy között következik be, és az egyik egy empata,aki minden érzelmi lelki rezdülést érez, annak a halála lesz, ha a nárcisztikus kimondja a halálos itéletet felette..
Ha az empatát ekkor bárki látja, a pusztitás mértéke szembeötlő,de aki ennek ellenére becsülni képes, az összetört testet és lelket, és gyengédséggel áll lelkéhez és figyelemmel, az empata egy életre képes úgy vágyni és szeretni, amit a felszìnes haszonlesők,üres emberek sosem lesznek képesek megadni.
Lehet nem szép, nem tökélestes és problémás az empata, de képes a végletekig küzdeni, azért akit lelke megszeretett és akiért képes tenni, és törödni és aki mellett biztonságba érzi magát.
De ilyen türelem, gyengédség nincs a Földön már, ìgy az empata értéke láthatatlan, a meggyötört gyógyulásra nehezen képes lelke és teste, a felszìnesekhez képest semmit nem ér.
Ha még ott van keresztje, aki miatt büntetve lett és nem is változtathat rajta, egy gyerek akkor esélye nincs szeressék, mert hiába jó anya, egyedül marad és láthatatlan nő lesz, mert mindenki csak a felszìnt nézi, de már a lelke nem is érdekli onnantól....az emptata kiüresedhet, gondoskodó,de a nőt, az anyát már senki nem értékeli benne többé...talán soha nem is értékelték a manipulációk gyűrűében.
Egy empata egyszer szeret, kizárólag feltétel nélkül...egyet fogad el a haláláig!
Ha valaki a fájdalma ellenére mégis meglátja benne az értéket, azt végtelen hálával és odaadással hálálja meg, és hűséggel...befogadó lélekkel nyitottan,rettegéssel és félelemmel....
De egy empata anya, már a gyengédséget és a szeretet sem érdemli, a kedves törödő becéző szavakat,mert kárhozatra ìtélték....és küzdhet, de akkor ott a "gyerek" aki méginkább tönkre teszi, hogy nőként valaki érintse,ölelje és csókolja.
Neki nem jár...legyen bármilyen odaadó...ki látja vagy tenne érte....
Ő nem érték többé.Pedig kizárólag szeretetre vágyik és vágyott egész életébe...mert egy empata csak szeretve él...
De nem kell neki akárkitől, nem bìzik akárkibe és nem cselekszik pusztán testiségek végett,mert különleges, kizárólag egy-egy felállásba létezik, akit szeret azt úgy teszi,mint senki más....
Nem kell bárki, csak az aki számára is egyedi és akiben megbìzik....
