Éjjeli árnyak

 "Csak eltűntél a sötétben, hiába kereslek. Keresem, várom a fényt, hogy megpillantlak újra. Hogy azt mond: itt vagy, megvagy. De már nem , eltűntél. Elnyelt a sötét, elnyelt a mocsár, és én is lassan  fulladozom benne.

Csak kérdezem: ugye érezted? Kiabálom a semmibe: érezted? Érezted, hogy szeretlek? Ugye érezted? Nem volt elég hangos a szívem? Nem ütött elég erősen?

Ne tűnj el! Fáj. Nem élem túl. Nem élem túl én sem. Belehal a lelkem egy része. Talán csak a test marad itt. Egy árnyék, ami úgy tesz, mintha élne.

De belül… belül minden nap szörnyek nőnek. Nőnek, és jönnek. Minden éjjel jönnek. Nappal még játszom az erőset, de éjjel… éjjel nem megy. Éjjel darabokra hullok. Újra és újra összetörök. Újra és újra széthullok, és nincs, aki összerakjon.

Kérlek… ne feledd. Ne feledd, hogy szeretlek. Ne engedd, hogy a sötét elvigye mindazt, ami voltunk. Ha mást nem, vidd magaddal a hangom: szeretlek. Még most is. Akkor is, ha már nincs kinek mondani."