Érzelmi falak

 Amikor már összetört lényem minden darabja,oly magasra emelkedik minden maradék létem megóvó érzelmi fala, hogy kevés türelemmel rendelkező személy van ki képes áthatolni a massziv felszin alatt, és akinek van türelme egyáltalán meglátni a romok alatti fény maradék pislákolását.Akinek engedem megérintsen!

Törött lélekkel, mi nem fog akárki hivásának engedelmeskedni, nem fogja akárkinek átadni magát, nem fogja megadni magát bárkinek is...

Ha én azt mondom, megéri várni...akkor azt igaz szóként hagyja el szivem...

Odadással, figyelemmel és lágy gyengéd gesztusokkal találkozik, ki a megtört szeretni nem tudó démoni maradványt meglátja egy pillanatra.

Azt a lényt, mit nem tudok embernek nevezni már, sokszor még nőnek sem.

Aki bizni akar, és próbál, de mindenhol falak veszik körül, számára már legküzdhetetlen akadályok.

Nem értem a világot, nem értem mit kellene,hogy kellene, merre tovább, hisz megpróbáltam...

De nem megy...mindig a végső a menekülj, fuss, össze fogsz törni, fájni fog, bántanak, ez neked fáj!

Ez fájdalmat okoz!

Akkor hogyan tovább???

Merre?Hogy kiabáljak?Mennyit tűrjek?Meddig várjak?Mit tegyek?

Falak, falak és falak, de csak üvölteni tudnék, vedd már észre....

Nem értem a káoszt, egy ölelés és egy csók a pillanatnyi nyugalom a biztos pont egy érintés egy szempár....

De mégis falak, és falak, mert én már nem értem ezt a világot...

Szólj!!!Szólj hozzám csendbe!Becézz és szeress akkor szabadon szeretve létezve megpihen lelkem végleg!