Szavak ereje

Egy napfelkelte, egy reggel...két szìv ugyanott, de mégis nem egy időbe, percek választották el...

Szavak, emlékek és felszakìtott sebek...könnyek patakja eredt el, de egy gyáva nem jól választott

Nem tartott ki, nem harcolt és nem hallgatott azokra, akik tudták amibe most él, létezik, nem az ahová a szìve valóban tartozik.

Szìnház, üres ridegség...csak egy játszma amit űz, de aki mellé vágyik, az tudja minden éjjel vele van most is az álmaiba.

Akinek tudja Ő a levegője, de lassan elnémul, már nem él, belül halott...

Azt válaszotta, aki érdemtelen és egy csapdába zárta...fogva tartja, 10 körömmel húsába vájva.

Kirakatok, nincs értékük, nincs az a szenvedély és szeretet, mit az adott meg neki, aki mellé mai napig minden pillanatban vágyik...

Titkos idézetek, dalok, és szabad gondolatok, amikor most is találkoznak, de ez teszi boldoggá azt a nőt aki csakis ezt akarta elérni, hogy az ikerlángok kialudjanak, és pokolra kárhoztassanak...

Utolsó erőmmel, még akkor is azt fogom kiálltani, annak a nevét, aki gyilkosom volt a két nő...

Tudom ki az aki még mindig engem szeret őszintén, de e két bestia nem ereszti fogságából.

Nemesebb, igazabb és őszintébb vagyok mind két bestiánál, rendithetetlen érzésekkel és valódi hűségre képesen igaz nőként halok...

Tudom ki mellé vágyik, és ki egészìti ki, és tette boldoggá, és nem a két bestia, akik sosem ismerték igazán....