Sötétbe feledve

Oly érdekes,hogy mindenkinek addig vagy fontos,ameddig érdeke és szándéka fűződik hozzád.Az a világ vesz körül, hogy senkit nem érdekel csak a felszìn.

Ha valami fáj, ha valami bánat ér, annyival letudják "sajnálom"...de nincs egy kéz,aki ha elesel, ha zokognál, átölel,talpra húz, és azt mondja sìrd ki magad és semmi baj nem lesz, én itt vagyok melletted.

Senkit nem érdekelnek a valódi emberi érzések, igények és őszinte emberi kapcsolatok.

Az amikor valaki képes önmaga legsérülékenyebb belső titkait is feltárva, kockáztatni és reménykedni és hinni,hogy őszinte érzelmekkel fontos lehet.

Egy frászt...

Mindenki csak magával törődik.A felszines figyelmességet, a felületes kapcsolatokat dìjazzák.Ne kelljen egy másik ember lelkéért felelősséget vállalni, ne kelljen osztozni a mindennapokba.

Aki megtanult magányba élni, megtanult egyedül küzdeni, azt nagy ivbe kerülik, hisz vele csak a gond van,mert van szabad akarata.Fel meri vállalni az érzéseit és önmagát.

Az ilyen ember amikor a sötét rengetegbe fulldoklik, mert vágyik a fizikai szeretetre,az érintésekre,arra őt is valaki ölelje éjjelente nem számìt, akkor találnak okot miért kárhoztathatják.

Igen, mindig félre állni mögüle, magára hagyni, ez a legkönnyebb.

Ha nem tud felállni, akkor meg magas lóról beszélve ìtélkezni a legkönnyebb....engedd el, ne foglalkozz vele stb...

De hol van az aki meri átölelni,úgy látni aki ő maga lelkének legmeztelenebb pillanatában...

Hol van aki tökéletes volt számára,de egy gyáva  döntés végett magára hagyta...

Hol van, akibe bizott,akibe hinni akart,ő más lesz...akinek mert újra nyìlni..megpróbálta, rettegve minden pillanatba,engedve a kérésnek nem kellenek álarcok...ezzel hagyva újra sebezzék.

Mindenki az ürességet keresi,az érző emberi lélek, aki szeretre vágyik, arra aki mellett biztonságba gyenge lehet, nő lehet, nem anya...

Hol van...

Sehol...valaki mellett aki felszines és üres...