Pokoli ünnepek

Itt van, eljött újra...a nem várt, a gyűlölt szenteste....

A magány felső foka, a semmi, a rideg és az üresség pokla.

Mindenki kiszolgálása után, egy csepnyi szeretet érzése nélküli csend, ami átölel.

A pokoli némaság, az üresség...a kinzó magány sorvadó ölelése ami marad.

Egy dolgot vágyni, ami csupán annyi legyen egy igaz,őszinte ölelés, egy csók amibe minden remény újra éledhet...

Nem kézzel fogható, nem irányitható, a vágy ami átjár...

Egy ébredés ami nem magányosan ér...

Egy vágy, ami nem múlik az idö vad rabságában.

Kinzó üresség pokla jár át...látszani akarok, ês szeretve lenni, ennyi csupán mire szivem vágyik, ez nem becsomagolható emlék...

Elfoszlani láthatatlan...ennyi adatot csupán meg...némaságba könnyek közt, egy érintést egy öszinte ölelést vágyva...