Rossz vér
Adott egy 4 diplomás,több szakmával rendelkezö, egyedül álló nő, anya...akinek nem volt más választása.
Tudom jöhet a kritika,mert olyan nincs, meg az én döntésem.
Igen, de a hátralévő életemet meghatározó döntésbe nem volt beleszólásom, se választásom.Rám zuhant a súlya,a magány terhe, a csomaggal, amit cipelnem kell egyedül, és én nem akartam...a gyerek...mely terhet nem akartam soha, és most viszem, és elitélnek, megbélyegeznek miatta és már nem dönthetek.Se magamról, se az életemről, se arról ÉN mit akarok!Viselnem kell és rendithetetlen tenni, szüntelen és magányba.
Ez nem önzőség, mert önzetlen teszek bárkiért, de a túlzotr egyoldalúság, a kihasználás mértéktelensége egy olyan teher a szeretetlenségbe, ami nem tudja pótolni, ami a lelkemnek és a testemnek hiányzik.
Nem, nekem nem elég, és bárki azt mondja,mert a gyerek mindenért kárpótol az HAZUDIK!
Azt aki ilyen kijelent, azt szeretik, annak a gyerek csak mellékes,mert megkapja NŐ lehet,megkapja ANYA lehet, és látják, van kihez hozzá bújnia, van aki szereti NŐKÉNT,van AKI MEGBECSÜLI...annak igen lehet elég...mert VAN FELNŐTT KAPCSOLATA!
Annak van támogatása és családja...ha nem is tökéletes sokszor, de VAN!VAN AKI SZERETI!
De a magam fajta rossz vér, aki nem dönthetett abba ami számàra a legfontosabb volt!
Abba, hogy szeretve legyen egy férfi által, a rossz vérű aki ezáltal már láthatatlan, beszürkült, keserű és élve eltemetett, és annak ellenére, hogy még igy is adni, szeretni tud, az értéktelen levetett rongy, éreztetik mennyire jelentéktelen láthatatlan cafat...
Aki nem számìt már mit tesz, hogy küzd, hogyan nevel egyedül egy olyan gyereket, aki szintén nem kell senkinek, hisz papiron "van apja"...igen elviszi örüljek neki, de valójában nem férfi nem apa a fiam szemébe, mert nem tőle kapta meg azt az anyja az anyjaként legyen látható, anyaként és szeretett nőként...ezt az apjától sosem,sohasem kapta meg...azt hiányolja aki mellett ezt arra a mulandó időre de megélte, amikor érezhette mi az...meg ahogy én is...
De nekem akinek nem azért kellett soha egy társ kitartson, helyettem oldjon meg bármit, vagy az,hogy nekem nem egy apa kell a fiam, nekem akinek egy szerető társ kellett, aki engem lát, aki időnként megerősit, ha elesek a terhek súlya alatt, csak megölel és azt mondja sird ki magad, és küzdj tovább...aki mellett szabad lehetetek, szabadon szerethetek, és szabad lehet Ő is, és nem megfojtuk a másikat,mert megmaradunk külön álló lényeknek egy felnőtt kapcsolatba...olyan nincs..
Nem látnak, nem létezem, nem kell amit adni tudnék, nem kell már a levetett rongy, mert van egy csomagja...Egy múltam amit nem tudok eltörölni...
Én vagyok a rossz vér,aki hinni akar, de nevetséges, ha elgyengülve szeretek...
Nem tudok már küzdeni, se hinni, se élni, mert nem hagytak kiutat,bezárták rám a kaput, és már csak azt várom békében nyugodhassak bántások, megvető és lekezelő pillanatások nélkül...
Elmegyek, elbújok a világ elől, a fájdalom nem múlik, a szìv nem pihenhet.Szerető és becéző figyelem nincs, nincs szeretet és nincs érintés...igy csak vegetálás a sors által rám rót út,mert ìgy élni nem élet...
Áldozat lennék, nem nem vagyok az, számkivetett talán, de sajnálatot nem várok, megbecsülést és elismerést se várok, nem kell...aki ezt hiszi, az nem érti mi az, amikor szeretetre vágyom, a szìvem által meghozott döntés szerint...
Már csak azt várom, egyszer majd nyìljon az ajtó, legyen egy utolsó ölelés amibe elbújhatok, haza érkezhetem és sìrhassak elgyengülve...mielőtt lenyugszik az utolsó nap...amikor a rossz vérem, már nem átok lesz, hanem a megváltás...
